„Mert a csodák körülöttünk vannak!”

A fenti mottóval indul Kaprinyák Niki Instagram-oldala, a @csodahelyek.hu (https://www.instagram.com/csodahelyek.hu), amin igényes tartalmat, szebbnél-szebb képeket, idézeteket és rengeteg információt találhat az ott barangoló. Nézegetem a fotókat, és újra csak megerősítést nyer bennem a felismerés, hogy nem kell a világ végére menni ahhoz, hogy csodákat lássunk. Hogy mindent, amit e táj s e vidék ad nekünk, olyan érdeklődő szemmel kéne néznünk, mint ahogy Niki is.

 Az ember iskolás korában sok helyen megfordul az osztálykirándulások alkalmával. Akkor ez egy kötelező program, kötelező elemekkel, s némi szabadon tölthető idővel, ami többnyire szuvenírvásárlásról szól. Egészen más felnőtt fejjel felfedezni valamit.

• Te hogy gondolod ezt Niki? Ha jól sejtem, sok olyan helyszínt bejártál már, amit korábban gyermekkorodban is láttál. Más érzés, ugye?

• Természetesen más, és ez nem csak a gyerekkor-felnőttkor viszonylatában igaz: akár egy év különbséggel is tud újat mutatni egy hely. Nagyon fontosnak tartom az élményeket, amelyek megszépítik és emlékezetessé teszik az adott kirándulást, túrát. Számít, hogy kivel és mikor utazunk, milyen lelkiállapotban és milyen életszakaszban vagyunk, így egy csodahelyre visszaemlékezve ezeket az élményeket is fel tudjuk idézni. Szerintem csak így érdemes utazni!

• Emlékszel az osztálykirándulásokra? Van olyan köztük, ami a helyszín miatt hagyott Benned maradandó nyomot?

• Nem is egy! Alföldi gyerek lévén főként az Északi-középhegységbe jártunk kirándulni, túrázni. Mai napig szívesen emlékszem vissza a bükki táborokra Cserépváralján, a bózsvai, pálházai osztálykirándulásokra, a bogácsi strandolásokra, a várak meghódítására. Voltak napok, amikor 20-30 km-t túráztunk, közben megismertük az erdőt, a legfontosabb látnivalókat, és mindezt a barátainkkal tettük. Csodálatos időszak volt ez az életemben.

• Honnan jött ez az utazási szenvedély?

• Nem tudom, szenvedélynek lehet-e nevezni, hogy szívesen vagyok úton, és fedezek fel újabb és újabb helyeket. Van bennem egy nagy adag felfedezési vágy és kíváncsiság, mindkettőnek nagy hasznát veszem gyerekkorom óta. Kezdetben csupán a magam örömére utaztam, mert kikapcsol és feltölt, ma pedig már felelősséggel tartozom a www.csodahelyek.hu olvasói felé. Nagy boldogság számomra, ha másokat inspirálni tudok arra, hogy ők is útra keljenek.

• A sok választható desztináció közül, Te megmaradsz hazánkban és annak környékén. Mi ennek az oka?

• Nem szeretek repülni :) Volt egy időszak az életemben, amikor keresztbe-kasul bejártam Európát, voltam a tengerentúlon, sokat repültem, világot láttam. Később ez változott, egyre gyakrabban választottuk a férjemmel a kocsit a repülő helyett, és inkább a szomszédos országokba utaztunk. 2020-ban még tovább szűkült a kör a járvány miatt, hiszen a legtöbben kényszerűségből maradtunk itthon, és kirándulunk kizárólag Magyarországon lassan már egy éve. Ez utóbbi nekem nem áldozat, szívesen barangolok itthon, egyszerűen nem tudnak elfogyni a bakancslistás helyek a felsorolásomról.

• Mi alapján választasz látnivalót, úti célt?

• Nyitottam egy google-térképet, ahol jelölöm a felfedezésre váró helyeket. Ez nagy segítség abban, hogy lássam, mely területekre koncentrálódik a figyelmem, és hova lenne érdemes újra visszatérni. Inspirálódni a Csodahelyek Magyarországon csoportból szoktam, de előfordult, hogy a véletlennek köszönhetően bukkantam rá egy-egy csodahelyre.

• Miben áll számodra egy ilyen csodahely felfedezése? 

• Amikor létrehoztam a Csodahelyek.hu oldalt, az volt az elsődleges célom, hogy az olvasókat rávezessem: akár a szomszédos településen, a közeli erdőben is találhatnak kincseket. Sokszor átrepüljük az óceánt, miközben a saját lakóhelyünk értékeivel sem vagyunk tisztában. A járvány sokaknak segített felismerni az itthoni értékeket, és büszkén mondhatom, hogy a Csodahelyek Magyarországon facebook-csoportunknak már több mint 450 ezer tagja van. Mindenki a hazai csodahelyekre kíváncsi :)

• Te hiszel a természet gyógyító erejében?

• Maximálisan! Egyrészt magamon is tapasztalom a természet nyugtató erejét egy-egy stresszesebb munkahét végén, másrészt olvastam, hogy szakértők évtizedek óta kutatják az erdei környezet fiziológiás és idegrendszeri hatásait az emberre. Japánból indult egy remek módszer, az ún. erdőfürdőzés, amely bizonyítottan erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt, a szorongást, a depressziót és a vérnyomást is. Helyreállítja a koncentráló készséget, nyugtatja az idegrendszert és egyensúlyi állapotot hoz létre bennünk. Az egyik hazai erdőfürdőzés vezetővel készítettem erről nemrég egy interjút, sok érdekességet osztott meg velem a természet gyógyító erejéről. (https://csodahelyek.hu/2021/01/28/erdofurdozes-interju-valko-zsuzsanna)

• Akad-e olyan hely, helyszín Magyarországon, amelyet a szíved legkedvesebbjének mondanál?

• Nagyon szeretem a Bakony erdeit és szurdokvölgyeit, Tokaj szőlőhegyeit, sok csodát láttam a szatmári és beregi régióban, kedvelem a várak misztikus hangulatát, a középkori templomromokat. Lehetetlen lenne egyetlen helyet kiemelni. Minden régióban lehet csodahelyet találni!

• Van-e olyan hely, ahova vissza-visszajársz?

• Mivel közel lakunk Pannonhalmához, oda rendszeresen járok sétálni, töltődni. Nagyon szeretem a Szent Márton-hegy energiáit és hangulatát. A szüleim a Nyírségben élnek, amikor őket meglátogatom, szinte mindig elmegyek a közeli guthi erdőbe. De vannak városok is, ahová szívesen térek vissza. Ilyen Eger, Debrecen, Tata, Veszprém vagy Szentendre.

• Hová barangolsz legközelebb?

• Nagyon várom már a korlátozások feloldását és a járványhelyzet lecsengését, ezzel gondolom nem vagyok egyedül. Mivel az elmúlt hónapokban főleg a lakóhelyemhez közel, a Dunántúlon kirándultam, jó lesz végre messzebbre is kalandozni. Szerepel a listámon Jósvafő és környéke, rég jártam Szarvason és Gyulán, no és persze vágyom külföldre is: Olaszországba, Szlovéniába és távolabbi helyekre.

• Szoktál-e olvasni? Van-e kedvenc szerződ, köteted, esetleg műfajod? Szereted-e azokat a könyveket, amelyek úti leírásokat tartalmaznak?

• Mivel magam is több úti könyv szerzője vagyok, figyelemmel kísérem a piac alakulását, és jó néhány úti könyv sorakozik a polcomon. A munkámhoz elengedhetetlen, hogy minden nap olvassak, így havonta 8-10 regényt is elolvasok attól függően, mennyire ragad magával a történet. Kedvelem a történelmi regényeket, az önéletrajzi írásokat, szívesen olvasom kortárs szerzők műveit, ugyanakkor a nagy magyar klasszikusokért is rajongok (főként a hihetetlen szókincsük miatt). Remek könyveket olvastam legutóbb Elena Ferrante és Margaret Mazzantini tollából. Most visszagondolva mindkét mű Olaszországban is játszódik. Vajon véletlen? :)