„…szeretném támogatni a szervezetem, ha már egy szerv nélkül kell léteznie…”

Ha a pajzsmirigy kerül szóba, azonnal felfigyelek. Én is érintett vagyok, ám rajtam kívül emberek sokasága küzd e pillangó alakú torokszerv alul- vagy éppen túlműködésével. Nem éppen a legnagyobb szervünk, mégis hatalmas galibát tud okozni, ha nem kezelik a rossz működését. Akad köztünk valaki, aki mára már pajzsmirigy nélkül éli a mindennapjait.

• Mielőtt bármi mást kérdeznék, azt áruld el nekünk Kriszta, hogy vagy most?

• Nehéz erre a kérdésre most válaszolnom. Az olvasók nem tudják, de te tudod, hogy már nagyon régóta várod a válaszokat ezekre a kérdésekre. Ennek pedig egy oka van: nehezen találom a helyem mostanában. Ha egészségügyileg tekintünk erre a kérdésre, akkor a válaszom egyszerű: jól. Az 1 éves kontrollon az eredményeim szuperek lettek, a pajzsmirigyráknak nyoma sincs, szóval minden a legnagyobb rendben.

Lelkileg már kevésbé mondanám, hogy jól vagyok mostanában, de úgy érzem erről is beszélni kell, ezért őszintén válaszolok a kérdésekre, és nem halogatom tovább a válaszadást arra várva, hogy újra visszatérjen a motivációm és a lelkesedésem, mely mostanában kicsit elhagyott.

• Mikor és hogy derült ki, hogy baj van? Milyen tüneteid voltak?

• 2019 nyarán derült fény a betegségre, melynek egyetlen egy tünete volt (amit én magam észre se vettem). Ez pedig egy pajzsmirigygöb jelenléte.

Úgy tudnám legjobban leírni, hogy úgy nézett ki, mintha nekem is lenne egy ádámcsutkám, mint a férfiaknak.

Ezen kívül semmilyen tünetem nem volt, nem éreztem rosszul magam, a TSH-értékem tökéletes volt, mégis ott rejtőzött bennem az a bizonyos göb.

• Miért döntöttek az orvosok a pajzsmirigyed eltávolítása mellett? És milyen következményekkel jár ez?

• Az elsődleges terv az volt, hogy csak a göb kerül eltávolításra, a pajzsmirigyem nem. Ez terv szerint meg is történt, de sajnos az eltávolított göb szövettanának eredménye hozta a rossz hírt, hogy pajzsmirigyrákom van. Ha pedig rosszindulatú elváltozást találnak a pajzsmirigyben, akkor a terjedés, kiújulás elkerülésének érdekében azonnali eltávolítás következik. Így történt ez velem is.

A legfőbb következménye, hogy életem végéig külsőleg kell bevinni a pajzsmirigyhormonokat, melyeket előtte a szerv termelt.

• Látom a bejegyzéseidből, hogy igyekszel egészségesen táplálkozni és a testmozgást életed aktív részévé tenni. Mindig ilyen egészségtudatosan éltél?

• Nem, egyáltalán nem. A gimnazista éveim alatt energiaitalon, pizzán és mindenféle péksütin éltem. Igazi mintapéldája voltam annak, hogy hogyan nem kell étkezni. Az egyetemista éveim alatt már elkezdett foglalkoztatni az egészséges életmód, de maga a változás a pajzsmirigyműtét után következett be. Azóta igyekszem minél egészségesebben táplálkozni és rendszeresen mozogni. Minél jobban szeretném támogatni a szervezetem, ha már egy szerv nélkül kell léteznie. 

• Milyen volt a hozzáállásod a betegség alatt? Tudtál végig pozitív maradni, vagy azért előfordult, hogy nekikeseredtél?

• Összességében azt mondanám, hogy végig pozitív voltam. Persze nekem is voltak mélypontjaim, mint mindenkinek.

A legnehezebb az volt, amikor megtudtam, hogy ki kell venni a pajzsmirigyem, hiszen nagyon nem szerettem volna hormonokat szedni, de ezen is gyorsan túltettem magam, és arra koncentráltam inkább, hogy mi az, amit meg tudok tenni annak érdekében, hogy így is a lehető legjobb életem legyen. Sokat segített az, hogy láttam magam előtt egy példát, egy igazi motiváló személyiséget, aki szintén pajzsmirigy nélkül éli életét, és így is szuper élete van. Remélem egyszer én is ilyen hatással tudok majd lenni másokra azzal, hogy nyilvánosan mesélek arról, mi is történt velem.

• Weboldalt is vezetsz. E célból hoztad ezt létre? Vagy inkább a feldolgozásban segít?

• Szerettem volna megosztani, leírni azt, ami velem történt, s azóta is történik. Az egész egy weboldallal, bloggal indult. Aztán létrehoztam az Instagram-profilom is kiegészítésnek, mert éreztem, hogy manapság így lehet könnyebben elérni az embereket. Sajnos az elmúlt időszakban kicsit háttérbe szorult a blog írása, de szeretném újra feléleszteni, hiszen ott tudok bővebben írni arról, hogy mivel is jár, ha az embernek eltávolítják a pajzsmirigyét, és anélkül kell élnie. 

• Téged ki támogatott a legnehezebb pillanatokban?

• Mindenki, nagyon szerencsésnek mondhatom magam. A családom, a párom, a barátaim s a munkatársaim is, mind mellettem álltak. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen nagyszerű emberek vesznek körül.

• Mint tudod, az én fő vonalam történetekből áll, írásokból, könyvekből. Így ezeket a kérdéseket minden beszélgetőpartneremnek felteszem. Szeretsz olvasni? Van kedvenced? Olyan kötet/vers/regény stb., ami kedves a szívednek...

• Régebben kifejezetten az az ember voltam, aki nyíltan vállalta, hogy utál olvasni. Ma már ez változott, de még most is ritkán veszek elő egy-egy kötetet, pedig hosszú a lista az elolvasandó könyvekkel. Talán azt emelném ki közülük, amelyik olvasásakor először azt éreztem, hogy szeretek én olvasni, ez pedig a Büszkeség és balítélet Jane Austentól.

Ha kíváncsiak vagytok Kriszta mindennapjaira, a műtét menetére s az azt követő időkre, keressétek fel honlapját, a pajzsmirigy-nelkul.hu oldalt, ahol kendőzetlen őszinteséggel avatja be az olvasót a részletekbe.

E beszélgetés apropóján pedig érdemes megjegyezni, hogy felelősséggel tartozunk a testünk felé. Igenis figyelni kell a jelzéseire, s ha baj van, akkor cselekedni kell. Ezekben az időkben ez nem egyszerű, hiszen évezredeknek tűnhet, mire egy-egy vizsgálatra vagy szűrésre bejut az ember. De akkor sem érdemes halogatni, mert a kis, orvosolható bajból akár komoly betegség is lehet.

Ajánljuk ezt a beszélgetést a Krisztát inspiráló személynek, aki többször adott neki erőt a nehezebb napokon.