Sorsfordító változás... Ezúttal Kelemen Nóra történetét ismerhetitek meg
Január 1-jén belevágtam egy 1 hónapos minimalista lomtalanítós kihívásba. Mondhatnám, hogy kétkedve láttam neki a napi feladat kivitelezésének, de ez nem lenne így igaz. Pontosan tudtam, hogy sok olyan dologgal vettem körbe magam az évek alatt, melyekre valójában nincs is szükségem.
Azok kedvéért, akik nem hallottak erről a játékról, azért elmondanám, hogy itt a hangsúly nem azon van, hogy a kukába dobjuk a felesleges holmikat. Hanem azáltal, hogy – mondjuk – elajándékozzuk, újrahasznosítjuk (szerintem ez is belefér), vagy éppen eladjuk mindazt, amire már nincs szükségünk, visszanyerjük tiszta és kacatmentes életterünket. Én legalábbis így éltem meg január hónap napjait. Sok mindent elajándékoztam, persze jócskán akadtak olyan dolgok is, amik a szemétbe kerültek. Azt hiszem, mindaddig, míg nem töltöm fel az immár üres helyeket újabb (később megint csak kidobásra ítélendő) tárgyakkal, jól végeztem a dolgom. Mert valahogy a lomtalanítás közben érlelődött bennem tovább, hogy amennyiben tényleg csak azt veszem meg, amire szükségem van, jó eséllyel nem kell majd beiktatnom még egy ilyen nagyszabású projektet.
Sokat köszönhetek végső soron a kihívásnak és hazai életre hívójának, Kelemen Nórának, akinek neve összekapcsolódik többek között a Zöld gardróbbal is (https://www.zoldgardrob.hu/, https://www.instagram.com/zoldgardrob/)
• Pontosan mennyiben is?
• Hogy mennyire kapcsolódik össze a nevem a Zöld gardróbbal? Leginkább teljesen, azt hiszem. A Zöld gardrób az én kis tudatos ruhatár-építő projektem, aminek keretében egy webshopot és egy hozzá kapcsolódó blogot is üzemeltetek. Próbálom hírét vinni velük a fenntartható divatnak és egyben ellátni az azt igénylőket ilyen ruhadarabokkal.
• Életmód tanácsadóként próbálsz javítani a hozzád fordulók életminőségén. Miben tudsz konkrétan segítő kezet nyújtani?
• 2015 óta a minimalizmus segítségével élem a mindennapjaim, hozom meg a döntéseim.
A minimalizmus nem más, mint annak az élethosszig tartó gyakorlása, hogy eldöntsük, mi igazán fontos számunkra és mi nem. Mi képvisel értéket az életünkben és mi nem.
Az időközben szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani másokkal, és segíteni őket abban, hogy megtalálják a saját útjukat, válaszokat a kérdéseikre. Mindezt a minimalizmus eszköztárának segítségével teszem. Ez a célja az Insta/Facebook-jelenlétemnek és a tanácsadásnak is egyaránt. (https://www.facebook.com/egyminimalistanaploja, https://www.instagram.com/egyminimalistanaploja/)
Konkrétabban a kedvenc témáim:
– Minimalizmus mindenkinek – azaz hogyan segíthetik a minimalizmus eszközei a mindennapjainkat,
– Rendezett otthon – hogyan lehet nyugodt otthoni környezetet teremteni,
– A TE ruhatárad – kapszularuhatár és tudatos, fenntartható ruhatár építése,
– Tudatos vásárlás,
– Slow life,
– Álomélet – azaz hogy hogyan találd meg a céljaid és az azokhoz vezető utat az életedben.
Valami ilyesmi... Pár mondatban nem könnyű ezeket összefoglalni. :)
• Mi is az a kapszularuhatár?
• Ez volt az első dolog, amivel kapcsolatban találkoztam a minimalizmus fogalmával. Olyan nagy hatással volt rám, hogy életem egy része még mindig a ruhák körül forog. Sosem gondoltam volna, hogy ez valaha is így lesz.
A kapszularuhatár egyébként nem más, mint egy viszonylag kevés ruhát tartalmazó kollekció (általában 30-40 db), melyet általában évszakonként állítanak össze. Lényege, hogy a benne lévő darabok jól illenek egymáshoz (ezért sokféle szettet ki lehet hozni belőlük) és a viselőjükhöz is, ezzel mind megkönnyítve, mind megszépítve az életet. :)
Persze erről is lehetne még órákat beszélni. :)
• Hogyan, milyen elgondolás alapján fordítottál az életeden? Mióta és milyen formában van jelen nálad a minimalista szemléletmód?
• Ez egy szép lassú folyamat volt, aminek most is a kellős közepén vagyok. Hiszen élem az életem. :) Sok munka, sok gondolkodás, rengeteg tanulás van benne. De minden akkor kezdődött, amikor 2015-ben úgy éreztem, hogy valaminek történnie kell, mert ami van, az már nem működik sehogysem. Ekkor találkoztam a minimalizmussal. Az időzítés tökéletes volt, éppen erre volt szükségem. Az életem pedig teljesen megváltozott. Nyugodtan mondhatom, hogy magamra találtam úgy, mint addig sosem...
• Hogy élted meg a változást?
• Egy szóval: sorsfordítónak. Akárhányszor visszagondolok arra, honnan indultam, mindig eszembe jut, hol lennék most, ha ez az egész nincsen... Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt az utat megtaláltam.
• Egyébként vannak, akik inspirálnak? Vagy mindent a saját elgondolásod alapján valósítasz meg?
• Persze, sokan. Az egész témakört a YouTube-ról ismertem meg annak idején. Még most is sok YT-videót nézek a témában. Nagyon szeretem őket.
• Küldetésednek érzed-e az általad követett elvek terjesztését?
• Teljes mértékben. Szerintem ezekről mindenkinek kéne hallania. Annyi jó dolog van köztük, hogy mindenki tud magának választani belőle olyasmit, ami segíthet az életében. Tényleg mindenki.
• Mit tanácsolnál azoknak, akik most kívánnak valami hasonlót megvalósítani?
• Legyenek türelmesek magukkal. A változás időt igényel. És ne akarjanak tökéletesen csinálni semmit. A tökéletes nem létezik... A fejlődés viszont nagyon jó élmény!
• Számomra a te nevedhez kötődik a bevezetőmben is említett lomtalanítós kihívás, hiszen nálad láttam itthon először. Hogy élted meg a januárt? Jöttek-e már visszajelzések azoktól, akik csatlakoztak a játékhoz? Lesz-e folytatás?
• A minimalista kihívást egyébként nem én találtam ki, hanem a 'The Mininmalists'-fiúk: Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus... Tőlük van az ötlet, minden kredit az övék. :)
Még sosem írtatok ennyien az élményeikről, mint ennek a kihívásnak a kapcsán. Úgy vélem, szuperül sikerült! Sokan csináltuk együtt. Nagyon élveztem.
Most is épp folytatódik a dolog... februárban és márciusban digitális lomtalanításban vagyunk...
Az a helyzet, hogy ha minimalizmusról kezdünk beszélgetni, általában a lomtalanításnál indítunk. Valamiért a legtöbben sokkal több fizikai dolgot halmozunk fel az életünkben, mint amennyivel elégedettek és jól funkcionálók lennénk. A sok lom, ami körülvesz minket, akár tudatosul bennünk, akár nem (legtöbbször nem), csak lehúz. De ezt csak akkor érezzük meg igazán, amikor elkezdünk megszabadulni a feleslegtől. Legalábbis velem így történt.
• Mit takar a slow life kifejezés? Te ezt hogyan értelmezed?
• Számomra a lassítás egy olyan tanács, ami mindig jól jön. Nagyon fel vagyunk pörögve. Sokat rohanunk. Rengeteg az elfoglalt ember. Temérdek a „Hogy vagy? – Kösz jól, csak sok a dolgom, nincs időm semmire...”- típusú beszélgetés.
Nekem a slow life azt jelenti, hogy visszatérek kicsit önmagamhoz, befelé is fordulok, nem csak kifelé. És nem türelmetlenkedem, nem halmozom a feladatokat, programokat, teendőket. Egy szóval lomtalanítani és nem csak a tárgyak között, de a fejünkben és az életünk minden más területén is.
• Mit értünk fenntartható vagy ökodivat alatt?
• A fenntartható divat nagyon sokszínű dolog. Leginkább egy elfordulás a fast fashion – azaz gyors divat – elvtelen elveitől, és egy útkeresés a valóban környezetbarát és etikus ruhakészítés, -vásárlás és -használat felé. Igazából ez egy életstílus, egy világlátás, mely sosem áll meg a divat vagy az öltözködés határainál, hanem mindenre kihat az életünkben. Egy fenntarthatóbb, tudatosabb életmód része.
• Mi a véleményed a használtruha-vásárlásról?
• Hu, sokminden. :)
A 'second hand' a fenntartható divat egyik nagy ága. Valószínűleg, ha most abbahagynák minden ruha gyártását a világon, és csak azokat hordanánk, amik már itt vannak köztünk, akkor is elég ruhánk lenne még hosszú évtizedeken keresztül a Földön.
Minél hosszabbra ki tudjuk húzni a használatát, annál fenntarthatóbb lesz maga a ruhadarab. Így a másodkézből való vásárlás nagyon jó opció fenntarthatósági szempontból.
Persze vet fel kérdéseket is bőven a dolog... Mondjuk a minőség, a ruhaanyagok egészségre gyakorolt hatása, hogy hova kerülnek a levetett ruháink... ez egy nagyon bonyolult téma. Én is csak a felszínt kapargatom...
• Persze mindig van min változtatni, de talán egyre többen állnak rá a tudatosabb, tisztább, zöldebb életre... Mi a tapasztalatod? Jó felé haladunk? Jó az irány?
• Úgy érzem, egyre többeket érdekel ez a dolog. Azt is tapasztalom a saját bőrömön, hogy környezettudatosan élni nem könnyű. Nem erre rendezkedett be a mai világ. De bizakodó vagyok. Szerintem egyre jobban csináljuk. :)
• Az elmaradhatatlan kérdés természetesen a könyvekre vonatkozik. Szoktál olvasni? Van rá időd? Mik a kedvenceid?
• Nem vagyok nagy olvasó. Most éppen Jen Sincero: Vagány vagy! című könyvét lapozgatom. Ezt a polcról vettem le itthon. Néhány éve már elolvastam, most pár hónapja újra a kezembe került. Néha-néha beleolvasok... nem haladok gyorsan.
Az ilyen jellegű könyveket szeretem amúgy, szépirodalmat már évek óta nem olvastam, azt hiszem. Nagy híve lennék a hangos könyveknek egyébként, ha lenne rájuk időm. Mostanában nem nagyon van, inkább mással foglalkozom...
Nóra blogján, amit a zoldgardrob.hu oldalon találtok, további érdekességekről is olvashattok, illetve bekukkanthattok a kizárólag fenntartható ruhadarabokat fevonultató boltba is.
(Szöveggondozás: @double.check.now)
