Egy minimalista kihívásai…

Ha valaki érdeklődő, netán házi feladatba kapta, ezért megpróbál utánajárni a minimalizmus szó jelentésének, meglepő találatokra bukkanhat. Ősrégi barátunk, az értelmező szótár (legalábbis az ezeréves példány, ami nálam fellelhető) még csak nem is ismeri ezt a szót, sem a minimalista kifejezést, ellentétben a maximalistával, amire jó pár példamondatot is hoz.

Ha tovább böngészget az érdeklődő, akkor más érdekességekre is bukkan. Például arra az oldalra, ami a minimalizmust az igénytelenséggel és a legkönnyebben elérhető célok kitűzésével azonosítja. Na meg arra, ami e szóban művészeti irányzatok összefoglaló nevét látja.

Azért szerencsére felbukkannak a találatok között olyanok is, amik közelebb visznek ahhoz, amire igazán kíváncsi vagyok. De ezek szerint, e szó esszenciáját megragadni nem is olyan egyszerű.

Cintiától, a „minimalista szomszéd lánytól” próbáltam megtudni, számára mit is jelent ezen elvet követve élni?

• Ha arra kérnélek, hogy egy-egy szóval jellemezd, mitől minimalista az életed, mit felelnél?

• Letisztultabb élettér, kevés személyes tárgy, tudatosabb választás és vásárlás, több idő… Na jó, nem sikerült összehoznom EGY-EGY szóban :D. Sajnos, ami a fogalmazási készségeimet illeti, abban nem vagyok túl minimalista…

• S ha még ennél is bővebben kifejthetnéd, akkor mit mondanál?

• Valahol tudat alatt én már régóta minimalista vagyok, csak gyerekként még nem tudtam ezt így nevesíteni. De már akkor is rendszeresen selejteztem. Nem szerettem, ha túl sok tárgy halmozódik fel körülöttem, mert az kezdett egy idő után (lelkileg) fullasztóvá válni.

Aztán pár éve találkoztam ezzel a fogalommal az amerikai srácokon (The Minimalists) és a dokumentumfilmjükön keresztül, és egyre több ilyen témájú videót néztem, cikket olvastam. Rájöttem: jé, én minimalista vagyok! :D

Persze, ezt szerintem nem lehet általánosítani, mindenkinek kicsit mást jelent. Aki pedig nem minimalista, annak elsőre talán az ugrik be erről a szóról, hogy egy üres fehér szobában élsz, tárgyak nélkül (kényszerzubbonnyal a hátadon… :D ).

Legalábbis amikor én egy ismerősömnek azt mondom, hát tudod, én minimalista vagyok, akkor rögtön ilyesfajta reakciókat kapok. Nekem ez a nagyon extrém változat nem jön be, ahogy a teljes fehérség és „bútortalanság” sem. Mondjuk másoknál szép ilyesmit látni, egyszerű, letisztult, esztétikus, és aki szereti, csinálja így, de én a saját életteremben biztosan nem preferálnám ezt a túlzott „sterilséget”.

Ráadásul együtt élek két nem-minimalistával, akikkel a békés családi hangulat megtartása érdekében teljesen minimalista környezetet nem is lehet kivitelezni…, de vannak azért saját kis dolgaim, amiben tudom ezt az életszemléletet hasznosítani.

Pl. a ruhatáramban, a saját személyes tárgyaim tekintetében, illetve olykor-olykor már a közös helyiségekben is, mert néha azért ott is kapok egy kis szabad kezet. Már ami az egyszerűsítést, a selejtezést illeti.

Összességében nekem a minimalizmus azt jelenti, hogy csak olyan tárgyak vesznek körül, amik kiszolgálják az igényeimet, és épp csak annyi van belőlük, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy még ne érezzem magam kényelmetlenül. Valamint azt is jelenti, hogy mivel kevesebb tárgyra kell energiát pazarolnom (ide-oda rakosgatás, takarítás, javítgatás, ha tönkremegy és amennyiben javíthatatlan, akkor újabb vásárlása). Így ami időt ezzel megspórolok, azt más, értelmesebb dolgokra fordíthatom: pihenésre, hobbikra, a szeretteimre, a kutyáimra.

Összegezve az eddigieket: a minimalizmus nekem kevesebb mesterséges (tárgy), több valóságos (élmény), több minőségi (idő).

• Említetted az imént, hogy tud konfliktust szülni egy minimalista-nem minimalista háztartás. Milyen tőről fakad ez? Hogyan tudtok mindannyiótok számára elfogadható kompromisszumra jutni?

• Konfliktusok minden háztartásban vannak, ahol egynél több ember lakik. (Bár lehet, hogy van, aki az üres fallal is képes vitába szállni :D) Ha nem ebből lennének a viták nálunk, akkor másból. Anyósom és férjem is szókimondó, ráadásul mindhárman elég makacsak vagyunk. Jó párosítás! :D

A kompromisszumok itt is ugyanúgy működnek, mint bármely más kapcsolatban, családban: mindenkinek engednie kell egy kicsit. Ha pedig ezzel valaki nem elégedett, akkor jön a durci, de mivel szeretjük egymást, nemsokára követi a békekötés is.

Én például olyankor, amikor nagyon felhúzom magam, elmegyek egy nagyot sétálni, közben alaposan kipuffogom és esetleg ki is sírom magam. De aztán lehiggadok, és újból szent a béke. Ha makacs, bosszantó, beszélő szamár vagy, néha nehéz engedni és belátni, hogy nem neked van igazad... ;)

(A férjemtől egyébként azt az ígéretet kaptam, hogy az átalakítás után, ha kész lesz a felső szint, ott úgy „minimalistázhatom” össze meg vissza az egész teret, ahogy kedvem tartja. Remélem, így lesz, de erről majd úgyis beszámolok a blogon még az idén, ha belevágunk a felújításba... :) )

• Az idei kihívásod és tulajdonképpen célkitűzésed is, hogy nem vásárolsz ruhát egy éven át. Egy posztban már leírtad, hogy is állsz most, én arra is kíváncsi lennék, hogy és miért jutott ez eszedbe?

• Szerintem velem együtt sokan Mengyán Esztertől hallottak először erről a kihívásról, aki maga is végigcsinálta ezt pár éve. Azóta folyamatosan kattog az agyam hátsó zugában, hogy bele kéne vágni, és volt is pár próbálkozásom nagyjából 1-1,5 hónapig, de utána mindig elcsábultam. Hiába volt már egy jól kialakított kapszulám tele csupa szeretem-darabokkal, valahogy mégis mindig rám jött a kényszerű érzés, hogy beruházzak egy-egy új darabba.

Persze a darabszámot így is igyekeztem szinten tartani; ha jött egy új holmi, elbúcsúztam egy régebbitől.

Mégis eljött az a pont a tavalyi év végén, amikor azt éreztem, oké, most kell egy kis szünet, mert ez így csak egy folyamatos ördögi kör lesz. Kicsit elég most a ruhavásárlásból.

Ez a mostani több mint 3 hónapos időszak egyébként már önmagában rekord, így ha el is bukom az egy évet esetleg (megjegyzés Petrától: szerintem nem fogja, mert nagyon tudatos és kitartó :) akkor is megdöntöttem a saját rekordomat, aminek azért nagyon örülök, még ha kis eredmény is.

• Végső soron mi a célod ezzel a próbatétellel?

• A jövőre nézve az eddiginél is tudatosabb ruhavásárlás az egyik célom, illetve egy másik: a pénzspórolás. Idén szeretnénk belevágni az előbb említett házfelújításba, és bár tudom, hogy eddig sem költöttem egy ház árát évente ruhákra, de úgy gondolom, sok kicsi sokra megy. Szóval nekem most elég jó motiváció az, hogy azt a kis plusz pénzt – amiből akár még ruhát is vehetnék, ha nem zajlana épp ez a kihívás, – most szépen félre tudom tenni. Ez remélhetőleg segít majd a jövőben is okosabban mérlegelni, hogy tényleg szükségem van-e az adott ruhára, vagy lehetne esetleg helyette másra is költeni/félretenni a rá szánt pénzt.

Persze kérdés, hogy ha tönkremegy egy olyan darab, ami helyett nincs másik, akkor mi lesz. Ilyen helyzet egyelőre nem állt elő, de még csak április van, és az ördög nem alszik…

• Hogy tekintesz egyébként a ruhatáradra?

• Ruhát hordani muszáj. Néha macera felöltözni. Ismerem én is ezeket: „mit vegyek fel?!”, „nincs egy rongyom se”, „minek kellett kikelni ma az ágyból?!”… De ha már fel kell öltözni, úgy vagyok vele, lehet ezt úgy is csinálni, hogy élvezed.

A nők többsége amúgy is szeret öltözködni, szerintem ez a többségünknek játék, csak talán ez még így nem mindenkiben fogalmazódott meg.

Nekem ráadásul most, az egy évig nem vásárolok ruhát kihívás ideje alatt különösen fontos, hogy az öltözködés játék legyen, hiszen minél több kreativitást kell belevinnem a meglévő ruháim kombinálásába, nehogy elfogjon a vágy, hogy új ruhát vegyek, mert esetleg ráunok a mostaniakra.

• Mióta van kapszula ruhatárad?

• Nem olyan régóta van, kb. 1-1,5 éve, de annak kialakítása is egyfajta játék volt: tudok-e kevesebb ruhával is létezni és boldogulni?

Szép apránként csökkentettem a mennyiséget, míg végül elértem azt a minimumot, ami alatt már kényelmetlen lett volna az egész, és nem játéknak élem meg.

Így viszont maradtak azok a ruháim, amiket imádok hordani, és ez ad egy plusz löketet abban, amikor a szekrény előtt állok, hogy na, ma vajon mit vegyek fel; mert bármire is esik majd a választásom, tudom, hogy abban jól fogom magam érezni, mert szinte mindegyik a kedvenc darabom.

• Volt egy másik érdekes kihívás is nemrégiben, amikor is kiválasztottál egy ruhadarabot, amit öt napon keresztül a szetted részévé tettél. Mit szerettél volna ezzel elérni vagy bizonyítani?

• Amíg rá nem kényszerülünk vagy kényszerítjük magunkat, addig hajlamosak vagyunk mindig ugyanazokat a ruhadarabokat, illetve kombinációkat előszedni, amik már jól beváltak egyfajta „kitaposott ösvényként”, ezért megbízhatóak.

Az ösvényről letérésre engem most az motivált, hogy valamivel eltereljem a figyelmem a „nem vásárolhatok ruhát”-időszakról.

Azt a piros blézert, ami az első „viseld 5x”-kihívás fő eleme volt, eddig én is csak max. farmerrel vagy fekete nadrággal hordtam, eszembe se jutott volna korábban mással/másként is viselni.

Szóval elsősorban ez inkább figyelemelterelés volt, magamnak.

Ugyanakkor már azt is rég ki szerettem volna próbálni, hogy több napon át hordom ugyanazt a darabot, figyelemfelhívás gyanánt, hogy nem feltétlenül kell egy ruhát egy hordás után a szennyesbe dobni. Illetve, hogy attól, mert valaki több napon át hordja ugyanazt, még nem feltétlenül igénytelen.

Persze, ahogy sejtettem, kb. a kutya nem vette észre a környezetemben (vagy csak nem merték szóvá tenni…), úgyhogy a figyelemfelhívás így végül elmaradt. De legalább a blogon keresztül kapott visszajelzésekből kiderült, hogy ettől függetlenül hasznos volt a kihívás, és nem csak nekem.

• Kívülállóként, aki még soha nem is próbálkozott ilyennel, nehéznek tűnt a feladat. Belülről hogy élted meg?

• Kicsit nehezítheti, ha előre kitalálod a szetteket, és mondjuk az időjárás közbeszól… Illetve, ha ki kell mosnod este a ruhát kézzel, és nem szárad meg reggelig.

Én ezért leginkább csak szellőztettem éjszaka a ruhát, és az 5 nap alatt egyszer mostam csak ki, imádkozva, hogy megszáradjon reggelig…

Nyáron persze ez nem gond, télen sem igazán, ha megy éjjel a fűtés. De ilyen átmeneti időben, mikor éjszakánként már nem mindig fűtünk, elég necces a történet.

Ezt leszámítva én nem éreztem olyan nehéznek, jól szórakoztam, és pozitív tapasztalatokkal gazdagodtam.

• Úgy gondolom, sok embernek azért megmutattad, hogy igenis kombinálhatóak a meglévő ruháink, nem szükséges újakat vásárolni ahhoz, hogy újabb szetteket állítsunk össze. Milyen visszajelzéseket kaptál?

• Meglepődtem, de igazából csak pozitívakat. Talán azért is, mert sikerült egy támogató, jó fej közösségbe csöppennem a blog által… vagy csak egyszerűen szerencsém volt, és eddig nem akadtam össze kötekedő jánosokkal.

Többektől kaptam olyan visszajelzést, hogy a szettek segítségével nyertek új inspirációt a saját ruháik kombinálásához, vagy előszedtek régóta nem használt ruhadarabot, ami hasonló volt az általam posztolthoz, és a környezetükben meg is dicsérték őket, ezért most újra szívesen hordják.

Én magam is szívesen nézegetem mások outfit-posztjait, mert a saját ruháimhoz is ihletet merítek belőlük. Különösen azokat a posztokat kedvelem, amik kicsit színesebbek.

Bár a ruháim legalább 1/3-a fekete, emellett ugyanúgy kedvelem az élénkebb árnyalatokat is. Igyekeztem az utóbbi időben színesíteni a ruhatáramat, és próbálok is picit színesebb outfit-eket posztolni (bár nekem is van néha tipikus „feketét a feketével és szürkével” napom).

• A posztjaidból kiderül, hogy a minimalista felfogás nemcsak a gardróbodra terjed ki, hanem az élet más területeire is. Miért tartottad fontosnak a változtatást?

• Ahogy már fentebb is írtam, nálam ez a szemlélet valamelyest már gyerekként is megvolt, bár akkor a ruhák tekintetében még pont nem. Az már az utóbbi 1-2 év hozadéka. De mostanság egyre inkább azért szorgalmaznám a letisztultabb életteret, hogy több időm legyen más, fontosabb dolgokra.

Nyilván kevesebb tárgy és egyszerűbb életvitel ide vagy oda, az idő-management sem mindig sikerül úgy, ahogy az ember szeretné. Hiszen az élet zajlik, az idő telik, és ez ellen még a minimalizmus sem tehet semmit.

Viszont arra igenis szuper, hogy ha csökkented a körülötted lévő haszontalan tárgyak mennyiségét, ezáltal pedig a lényegtelen dolgokra fordított időt, akkor azzal csökkented az életedben a felesleges stresszt is. Márpedig én egy elég stresszelős típus vagyok, szóval ez számomra mindenképpen hasznos hozománya a minimalizmusnak.

És tudod még mi csökkenti a stresszt? Az olvasás. Olvasással kapcsolatban még nem is kérdeztél… :)

• Ne izgulj, könyves kérdés nélkül senkit nem engedek el... De ha már szóba hoztad, van kedvenced? Szerződ, műved… Most olvasol, ha igen, mit?

• Régen jobban faltam a könyveket, manapság sajnos már ott tartok, hogy megint vissza kéne magamat szoktatni a rendszeres olvasásra, mert kezdem elhanyagolni.

Egyébként szinte mindenevő vagyok könyvek terén, ami a témákat illeti (ezért nincs is egy konkrét kedvenc íróm vagy könyvem), néha pedig angol nyelven is olvasok könyveket. Ha pedig egy könyv története vagy stílusa nem ragad meg az első max. 50 oldalban, képes vagyok abbahagyni. Sok könyvet félretettem már így, de szerencsére többségben volt az, amit végigolvastam.

A minimalizmus e téren is jelen van az életemben, nem gyűjtök könyveket, inkább könyvtárba járó típus vagyok. Amit most éppen olvasok, azt is a férjem gyűjteményéből vettem kölcsön. Ez egy fantasy, A Dresden-akták 7. kötete (az otthoni könyvtárból javarészt csak fantasy-t és sci-fit tudok falatozni, minden másra ott a könyvtár… vagy a mastercard :D )

• Miért olvasol idegen nyelven? Mert nem elérhető a mű még magyar fordításban, vagy egyfajta nyelvgyakorlatként?

• Inkább nyelvgyakorlás céljából. Szeretem az angol nyelvet, úgyhogy nekem tényleg hobbi és kikapcsolódás, ha angolul olvashatok könyveket, vagy ha ilyen nyelven nézek filmet, sorozatot, mesét.

• Segít-e az olvasás a meditációs törekvésedben? Magamon tapasztalom, hogy elmerülni egy jó olvasmányban kikapcsol annyira, hogy megszűnik a külvilág zaja... Mit gondolsz erről, s úgy általában a meditálásról?

• Mint ahogy fentebb is írtam, mostanában jóval ritkábban és kevesebbet olvasok, mint régen, és ez pont amiatt van, mert nehezen merülök bele, mindig elkalandoznak a gondolataim.

Ezen kellene változtatnom, és nem csak meditálás közben kéne elengednem a folyton cikázó gondolatokat, hanem olvasás közben is.

A meditáció gyakorlásának rendszeresítése után a következő napirendi pont az lesz majd, hogy több olvasást iktassak az életembe, és azt csináljam JÓL, vagyis úgy, hogy közben megpróbálok minél inkább elmerülni a sztoriban, és kizárni a hétköznapi zavaró gondolatokat. Mondhatnám úgy is, hogy újból meg kell tanulnom „olvasni” :)

A meditálás viszont szuper, örülök, hogy belevágtam, és egyre többet gyakorlom, mert tényleg megnyugtat, ellazít, oldja a stresszt. Régen az olvasás is ilyen volt, ezért lesz a meditáció után most ez a következő lépés, mert a kettő együtt biztosan még hatékonyabb lesz a mindennapi feszültségek levezetéséhez.

• Nagyon érdekes dolog. De örülök, hogy a jól olvasást említetted… Visszatérve a minimalista létedhez, akkor tehát hozzátartozik, hogy könyvvásárlás helyett kölcsönzöl. Vannak még ilyen területei az életednek (a ruházkodáson túl, hiszen erről már szó esett), ahol dönthetsz a vásárlás és egy másik alternatíva között?

• Van, hogy épp nincs itthon valami, amire szükség van, és ilyenkor ahelyett, hogy újat vennék, a meglévő holmikból, hozzávalókból alkotok valamit. Pl. decemberben úgy emlékeztem, hogy van itthon valahol adventi koszorúnk, és csak új gyertyákat kellett rá vennem. Aztán mikor előszedtünk minden karácsonyi dekort, akkor jöttem rá, hogy már nincs meg az a koszorú. Úgyhogy egy új darab vásárlása helyett fenyőágakból, meg néhány meglévő karácsonyi díszből és egy kiskosárból csináltunk anyósommal egyet, és rátettük a hozzá vett gyertyákat.

Amúgy szerintem, most a korlátozások alatt egyre több ember fordul lassacskán az ilyen kreatívabb, „csináld magad!”-tevékenységek felé. Ha más nem is, legalább ennyi előnye legyen ennek a hülye helyzetnek…

• Végezetül mesélnél egy kicsit az áprilisi kihívásodról? Miről is szól pontosan? Ez a saját találmányod?

• A ruhalánc nevű kihívás, igen. Nem tudom, hogy valaki más kitalált-e már ilyesmit korábban, őszintén szólva, még nem néztem utána. Egyik nap felötlött bennem a gondolat, miközben azon agyaltam, milyen új ruhás játékkal lehetne az egyéves kihívás alatt elütni az időt.

Aztán valahogy beugrott a szólánc nevű játék, amit gyerekkoromban sokszor játszottunk. Ennek mintájára, ugyanezt ruhákkal játszva: az adott napi szettedből kell egy darabot átvinned a következő napihoz, de egy ruhadarab egy héten csak két nap lehet rajtad (vagy ha sok ruhád van, és több héten át játszol, akkor egy darab csak kétszer egy hónapban). Azt még nem tudom, jó lesz-e ez, és a többi eddigi kihíváshoz hasonlóan ez is gazdagít-e majd akár engem, akár mást is pozitív tapasztalatokkal, de ez a hónap végéig úgyis kiderül… ;)

 A ruhalánc kihívás első hete már le is zajlott. Erről és további minimalista tartalmakról Cintia oldalán tudtok tájékozódni.