„Mindenkinél más az első lépés, a lényeg, hogy érdekeljen, és örömmel csináld…”
Napok, ha nem hetek óta gondolkodom azon, miként lehetne a következő beszélgetést megközelíteni. Nem filozófiai mélységű kérdéseket fogunk feszegetni, hanem egy olyan témát, ami valójában függetlenül nemtől, kortól, társadalmi, etnikai hovatartozástól, lakóhelytől, országtól és kontinenstől, minden embert érint. A kék bolygó sorsa… Földünké, amit a figyelmeztetések ellenére továbbra is kizsákmányolunk és szennyezünk… A Zöld szokások megálmodója, Móni volt a partnerem ebben.
• Pár héttel ezelőtt Kelemen Nórával beszélgettünk arról, jó irányba halad-e az emberiség… megértjük-e, hogy változásra/változtatásra van szükségünk a bolygónk – s valójában önmagunk – érdekében. Nóra szerint nem vagyunk reménytelenek. Ti mit tapasztaltok? Mennyire tudnak azonosulni az emberek a zöldebb, minél inkább hulladékmentes, fenntartható életmóddal?
• Amit én látok és tapasztalok, az az, hogy az emberek nagy része tud a globális környezeti problémákról. Sok esetben tudják azt is, hogy ők is tehetnek azért, hogy csökkentsék, lassítsák a károkozást, a kizsákmányolást, és magukat a lépéseket is ismerik, mit lehetne, kellene tenni, valahogy mégsem veszik komolyan.
Nekem ilyenkor mindig olyan érzésem van, mintha azt mondanák az emberek „jó, jó, csak nekem ne kelljen már érte tennem, majd más…” (mint mikor tudod, hogyha le akarsz fogyni, kevesebb édességet kellene enni, és elmenni mozogni, de valahogy húzod, halasztod, majd holnap…) Tehát a többségnél ilyen struccpolitikát látok, inkább a homokba dugják a fejüket.
Viszont azért én is látok sok pozitívumot mindkét nemnél, minden korosztályban. A saját statisztikáinkat nézve azért az kijelenthető – és ennek én nagyon örülök –, hogy van az aktívan cselekvők között egy olyan korosztály, akik most kisgyerekes anyukák, vagy néhány éven belül azok lesznek. Konkrétan a 25-40 éves nőkre gondolok.
• Mi a helyzet a többiekkel?
• Ha nagy általánosságban nézzük a dolgokat, és ezzel nem szeretnék senkit megbántani, természetesen a férfiak is járnak vásárolni, ők is szoktak házimunkát végezni, de a leggyakrabban a háztartást a nők vezetik, ők járnak bevásárolni, választanak élelmiszert, tisztítószereket, tisztálkodószereket, az ő döntésükön sok minden múlik.
Visszatérve a gyerekes vagy leendő gyerekes anyukákra, én ebben azt a reményt látom, hogy nagyon sok olyan gyermek lesz, akik már abban nőnek fel, hogy tudatosan vásárlunk, tartós holmikat veszünk. Így már most vannak lépések, és a jövő nemzedékét is erre neveljük.
• Mit jelent egyáltalán zöldnek lenni?
• Szerintem a f/Föld, a természet, az élet szeretetét jelenti, s azt, hogy ezeket megpróbáljuk a saját lehetőségeinkhez mérten megvédeni, és egészséges jövőt biztosítani minden életformának itt a Földön, legyen szó emberről, állatról, növényről, egysejtűről…
Valójában egy választott életforma, életmód, amiben előrelátó vagy, nem pazarolsz, figyelsz arra, hogy annak alapján hozd meg a napi döntéseidet, hogy cselekedeteiddel a lehető legkevésbé károsítsd magadat, a többi embert, a természetet, a többi életet. Szem előtt tartod, hogy a jövő számára Neked kell megőrizni, fenntartani azt, ami most még adott.
Nem „csak” az zöld amúgy, aki tüntet, aki valamilyen aktivista közösség tagja. Az egyszerű, hétköznapi életben is lehetünk azok, anélkül, hogy ezt bárhol „reklámoznánk”.
• Elég sokrétű ez a dolog, nem?
• Tényleg az: először is takarékoskodsz, ahol csak tudsz. Gondolok itt az energiára, az élelmiszerekre, a vízre. Ha már vásárolsz, figyelsz arra, mit (lehetőleg helyi legyen, ne legyen túlcsomagolva, ne legyen káros sem magunkra, sem a környezetre).
Aztán, amit megvettél/kaptál, azt – ameddig csak lehet – használod (nem dobod ki a szekrénysort 7 év múlva, mert más lett a divat). Új funkciókat keresel a holmiknak. Szeretsz a természetben lenni (legyen az a kerted, egy park, egy erdő), károsítás és szemetelés nélkül.
Viszont van egy olyan rossz érzésem, hogy a „zöld” szemlélet a közvéleményben kapott egyfajta negativitást. Lehet ez egy-két tüntetés, vagy környezetvédők kérvényezte betiltások miatt alakul így, nem tudom. Vagy amiatt, hogy a reklámokban is egyre többször szerepel a környezetvédelem, az „öko”, „bio”. Talán ez is hozzájárul, hogy elcsépelt lett a téma, kevésbé foglalkoznak vele az emberek, mert ebben is csak a reklámot látják.
• Nálatok mi volt az első lépés?
• Igazán nem is emlékszem. Az első talán a saját táskába vásárlás, ami nagyon régóta így van. Már gimnazista koromban sem értettem, miért mennek az emberek úgy vásárolni, hogy nem visznek magukkal táskát, miközben annyi dolgot vesznek, hogy 2-3 műanyag szatyorral távoznak a boltból. Számomra valahogy logikus volt, hogy azért megyek boltba, hogy vegyek valamit, de azt valamiben el is kell hozni. Persze ennek már lassan 20 éve, amikor még minden üzletben divat volt, hogy halomra adták az ingyen műanyag szatyrokat.
2 „emlékezetesebb” lépést tudnék még kiemelni.
Amikor elköltöztem otthonról, és elkezdtem saját háztartást vezetni, rövid időn belül feltűnt, hogy a szemetesbe elég gyakran kerül tejesdoboz, ami igencsak zavaróvá vált számomra. Ekkortájt kezdtem el piacra járni, ahol volt – és azóta is megvan – egy kis tejtermék-árus üzlet. Gondoltam kipróbálom, és vittem magammal kezdetben elmosott műanyag flakonokat. Ebből adódott aztán a következő probléma: mivel nem nagyon szoktam üdítőt, ásványvizet venni, nem volt flakonom, és ami volt, azt meg egy idő után már nem lehetett rendesen kimosni. Ekkor tértem át az üvegekre. Akadt néhány nagyon klassz 1 literes gyümölcslés üvegem. Magát a felforralt tejet is ezekbe töltöttem, s innen már csak egy lépés volt, hogy a vásárláshoz is ezeket vigyem magammal. Meglepetésemre a tejes üzletben is nagy örömmel fogadták. Milyen jópofa, és biztos sokkal könnyebb is tisztán tartani – mondták.
Azóta már bevált szokás, hogy viszem magammal a saját tejes üvegem, illetve befőttes üveget, dobozt egyéb tejtermékeknek (túró, tejföl), amennyiben szükség van otthon rájuk.
• És mi volt a harmadik említésre méltó lépés?
• A harmadik – és talán kedvencem –, az a luffaszivacs termesztése. Egyszer a gazdaboltban vetőmagokat nézegettem. Ezeket sosem csak célirányosan vásároltam, mindig átböngésztem mindent, hátha találok valami újdonságot.
S egy alkalommal így is lett. Az állványon megláttam a szivacstök-vetőmagot. Akkor még én sem hallottam róla, nézegettem, mit is tud ez a növény. Őszintén mondom, iszonyat viccesnek találtam, hogy szivacs fog nőni a kertemben…
Szerencsére már az első évben volt termésem, igaz csak 2 szivacstök, ám valószínűleg akkor még nem a legjobb helyre ültettem. De kipróbáltam, megtetszett, és örültem neki, hogy most már szivacsot sem kell venni, nem kell kidobni. Azóta is van a kertben luffatök, hacsak a csigák le nem rágják a hajtásokat, mint tavaly. :/
• Mit javasolnátok annak, aki – akár e beszélgetés után – elhatározza, hogy „jó útra” tér, és belevág a zöldebb életmódba? Mivel érdemes kezdeni? Mi az, ami esetleg a bolygó érdekében sürgetőbb?
• Én azt javaslom, először is szánjon rá egy órát, hogy böngészget picit a neten, és képeket, bejegyzéseket keres a témában. Tudom ehhez ajánlani a Zöld Szokásokon túl :D (nem hagyhattam ki) a Pinterest-et: a képek gyorsabban adnak információt. Nagyon sok olyan kép, rajz van, amin akár témaköröknek megfelelően összegyűjtötték az alternatívákat.
Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, ami megtetszik.
Legyen az a saját kulacs, az arctisztító korong, a házi készítésű tisztítószer, kozmetikumok, élelmiszerek, befőttek, lekvárok elkészítése, lakásdekoráció növényekből, vagy akár a szivacstök termesztése. :D
Mind egy-egy olyan lépés, amivel máris tehetünk a környezetünkért.
Mindenkinél más az első lépés, a lényeg, hogy érdekeljen, és örömmel csináld az új dolgot. Ha nem így van, ha a nyomást, a kényszert érzed benne, akkor hosszú távon nem fog működni, teher lesz az egész. Mire ez az új dolog már nem számít újnak, mikor fel sem tűnik, hanem természetessé válik, na, ekkor érdemes továbblépni.
Hozni fogják a dolgok egymás után magukat; a lényeg a türelem, egy kis kreativitás, hogy ne a nehézségeket lásd, hanem próbálj megoldást találni.
• Tehát minden a szokások kialakításán múlik. Ez a nevetekben is benne van…
• A szokások kialakításából ered a nevünk, vagyis, hogy új, rögzült környezetbarát szokásokat alakítsunk ki a jelenleg megszokott, kevésbé környezetbarát dolgaink helyett, és ne csak kampányszinten legyen 1-2 hét, hónap.
Új szokásokat kialakítani nem mindig egyszerű, szembe kell menni a megszokottal, figyelmet kell rá fordítani jó pár hétig.
Ha mégis kiemelnék egy konkrét valamit, amin elsőként érdemes változtatni, azok a vásárláshoz használt zsákocskák lennének.
Csak egyszer állj meg 5 percre egy pékség/pékáru-részleg előtt, de lehet zöldséges/zöldségrészleg is, és nézd, számold, mennyi zacskót tépnek le. Elképesztő! És ami ennél is rosszabb, ezeknek a zacskóknak minimális a felhasználási idejük. Belekerül a reggeli kifli, hazaérsz/beérsz a munkába, megeszed, a zacsi megy a kukába…
Ugyanez a zöldség, gyümölcs esetén is; hazaérsz, kipakolsz belőle, sokszor olyan vékony és gyenge a zacsi anyaga, hogy egyből szétszakad, mehet a kukába (jobb esetben a szelektívbe).
Ezt a rengeteg, feleslegesen használt zacskót ki lehet váltani néhány zsákocskával, amiket utána évekig lehet használni. Nem kell túlgondolni ezt sem, ha van otthon régi póló, terítő, függöny, simán fel lehet használni zsákocskavarrásra. Ha pedig nem tudsz otthon varrni, egy varrónő pillanatok alatt megcsinálja, és még csak nem is kerül sokba.
De ha már zöldségekről és gyümölcsökről beszélünk, ott van új szokásnak még a kertészkedés is. Aki amúgy is szereti, elültetheti haszonnövények magjait, elteheti a palántákat. Így ha kimegy a kertbe, azokat a zöldségeket/gyümölcsöket tudja felszedni és fogyasztani, amiket ő maga nevelgetett.
• Színes, gondolatébresztő és hasznos weboldalt vezettek (zoldszokasok.hu), ahol a növény- és állatvilág híreivel látjátok el az olvasót, bőr- és környezetbarát kozmetikum-tippekkel szolgáltok, recepteket közöltök. Mi volt a koncepció, amikor létrehoztátok ezt az oldalt?
• Nem olyan oldalt szerettem volna, ami csak a hulladékmentességgel foglalkozik. Nekem ez az egész életmód több annál, és ezt szeretném másoknak is átadni. Van egy nagy egész, a természet, a f/Föld, az élet szeretete. A hulladékmentesség hozzásegít ezek védelméhez, azáltal, hogy kevesebb szemét, káros anyag keletkezik. De nem szabad elfelejteni, miért és kiért csináljuk. Ezért kerülnek elő időnként növényekről, állatokról szóló bejegyzések is. A kártékony emberi beavatkozások miatt az ő életük is nagyon megváltozik, szükségük van segítségre.
Sokan persze úgy gondolják, mit számít, ha eltűnik egy-egy faj. Pedig a hatalmas ökoszisztémában már egy-két faj hiánya is óriási problémákhoz vezet. Az ilyen emberek számára lehet hasznos az ökoszisztéma-szolgáltatás ismertetése, ahol megpróbálják számokban kifejezni, mit köszönhetünk a természetnek, és mibe kerülne, ha nekünk kellene elvégezni mindazokat a feladatokat a természet helyett.
• Mindaddig, míg számunkra ismeretlen növény- vagy állatfajok vesznek oda, talán nem tűnik olyan sürgetőnek ez a probléma, de azért vannak olyan fajok is, amik a mi mindennapi életünk részesei, ha tudomásul vesszük, ha nem.
• Akárhogy is nézzük, a mezőgazdasági intenzív vegyszeres kezelések nagyban károsították a rovarvilágot is, lecsökkent a beporzó rovarok száma, ami oda vezetett, hogy a világon van olyan terület, ahol emberek végzik a gyümölcsfák beporzását.
• Mire szolgál még a weboldal?
• Van még egy oka a honlap sokszínűségének: így több embert tudunk elérni, és ezáltal minél sokrétűbb ismeretet eljuttatni hozzájuk.
Mint mondtam, nagyon sok lehetőség van elindulni a zöld úton, így aki megteszi, elindul, s aztán ránk talál, megismerhet több, talán számára újdonságot, amihez kedvet kap, és ki is próbálja.
Mondjuk, aki szeret kertészkedni, és eljut hozzánk a spenót ültetése kapcsán, az lehet, szétnéz, mi minden van a Termeld magad rovatban. Megtalálja a szivacstök termesztéséről szóló cikket, amiről lehet még soha nem is hallott, elolvasgatja, megtetszik neki, ő is ültet. Miközben tovább böngészi a honlapot, rátalál a Beporzóbarát kert posztunkra, kedvet kap virágültetéshez, köztük szárítható virágokéhoz, amiket ősszel össze tud gyűjteni. Máris van néhány szép csokor a lakásban, nem fog egyéb díszeket beszerezni.
Vagy aki a befőttkészítés iránt érdeklődik, rátalálhat az almaecet-készítésre, tovább böngészve pedig házi tisztítószereket, kozmetikumokat is talál.
Akad, akit a bőrápolás érdekel, mert odafigyel arra, mit használ. Nekik is meg lehet mutatni, hogy azon túl, hogy mit kennek a bőrükre, az is számít, milyen csomagolásban veszik meg ezeket. Vannak olyan termékek, amik helyettesíthetők egyszerű, hétköznapi hozzávalókból otthoni körülmények között elkészíthető verzióval is…
És ezek a dolgok fordítva is működnek. Aki kimondottan hulladékmentes témában keres, ő is rátalál a kertészkedésre, elültet néhány dolgot, ami megtetszik neki…
• Ez így elég szemléletes. És valóban nagyon sokrétű…
• Mindez igazából egy nagy hálót alkot, ahol minden mindennel összefügg. Ezt szeretnénk bemutatni, átadni a honlapunkon, illetve a napi posztokban a közösségi médiában.
• A zoldszokasok.hu-n a fentieken túl webáruház is elérhető. Milyen termékekkel töltöttétek fel?
• A termékpalettát próbáljuk úgy összeállítani, hogy minél több igényt kielégítsünk, hogy egy helyről lehessen beszerezni minél több mindent, ami a környezetbarát életmódhoz szükséges lehet.
A termékek kiválasztásakor próbáljuk előtérbe helyezni a hazai, élettartama végén komposztálható termékeket; illetve azokat, amelyek noha nem komposztálhatóak, sokáig használhatóak. Ez utóbbira jó példa az újraszalvéta, meg a mosható betét.
Való igaz, hogy a végén ezek is a szemétbe kerülnek, de még mielőtt ez megtörténne, hosszú-hosszú évekig lehet őket használni az eldobható verziók helyett. Így összességében nézve, ha ezeket választjuk, kevesebb hulladék keletkezik.
Számos termékünket mi is használjuk, és azokkal a dolgokkal töltjük fel a webshopot, amiket tényleg jó szívvel ajánlunk.
• Vitatott kérdés a csomagolás. Az, amiben a termékeket útjára indítjátok…
• Mindenképpen érdemes kitérni rá. Egy úgymond nehéz döntést hoztunk a kezdetekkor a csomagolás kapcsán. Ha csak lehet, használt dobozokba, papírokba csomagolunk, ezeket gyűjtjük mindenhonnan :D.
Mindig fáj a szívem, amikor azt látom, hogy egy teljesen új doboz, amiben valakihez csomag érkezett, egyből a kukában landol, jobb esetben a papíros szelektív kukában. Valahol érthető, hiszen mit kezdjen vele az, aki nem küld csomagokat. Mi viszont egészen más szemmel nézzük: ezek a dobozok a legtöbbször sérülésmentesek, még minimum 1-2 alkalommal használhatóak csomagküldésre. Ezért gyűjtjük őket, így is csökkentve a papírfelhasználásunkat. Persze nálunk is akadnak új dobozok, papírborítékok.
Na és ezeken túl ott van még a belső csomagolás kérdése is: színes papírok, szalagok. Gyönyörűen be lehet csomagolni a termékeket, ami valljuk be, mivel ezt látjuk meg először, mély benyomást is keltene. Persze ezeket is fel lehetne használni újra, de ha nagy általánosságban nézzük, szerintem nem sokan tennék meg.
Viszont mindezek többletköltséget jelentenének, amit én személy szerint nem szeretnék ráterhelni a vásárlókra. Főleg, hogy a termékek sok esetben többe kerülnek, mint az eldobható, egyszer használatos társaik. Persze, sokkal tovább is bírják, de amikor szükséged van 4-5-6 vászonzsákra a vásárlásokhoz, akkor természetes, hogy sokallod érte kiadni a 2-3000 Ft-ot, amikor a boltban ingyen van a műanyag, és kimondottan kiábrándító lenne, ha még termékenként plusz 20-50-100 Ft többlettel kéne számolni a szép csomagolás fedezésére.
Így nálunk maga a csomagolás nem annyira magával ragadó, sőt, amit csak lehet, csomagolásmentesen küldünk. De ez az, ami a filozófiánkat tükrözi.
• Ha már az árakról beszélünk, az imént említetted, hogy az újrahasznosítható termékek drágábbak, mint a hagyományos társaik. Hogyan reagálsz, ha ezt hozzák fel ellenérvnek?
• Tény, hogy jelentős részük valóban drágább. Ezzel nem is vitatkozom. De itt figyelembe kell venni azt, hogy ezek a termékek sokszor újra lesznek használva, emiatt jó minőségű anyagból, kézzel készülnek (az árképzésbe bele kell számítani az országbeli, helyi kézművesek munkáját).
De nézzük meg egy konkrét példán keresztül. Legyen az a mosható arctisztító korong/párnácska. Ezek átlagosan 2-300 Ft-ba kerülnek. Egy zacskónyi egyszer használatos vattakorong-szett is ugyanennyibe kerülhet (nem vagyok már tisztában az árakkal, mert nagyon régóta nem veszek ilyen eldobható vattakorongot).
Ha megvizsgáljuk ezt közelebbről, persze, sokkal gazdaságosabbnak tűnhet 2-300 Ft-ért egy egész szettet venni, mint egyetlen egy darabot. Ám ezt az egyetlen darabot hosszú évekig használhatjuk, míg az eldobható társai hamarosan elfogynak, s akkor újra meg kell vásárolni őket. Ha innen nézem, máris máshogy hangzik az egyszer 2-300 Ft a sokszor ennyihez képest.
S mindennek van még egy érdekes hozadéka. Magunkon vettem észre, hogy mióta áttértünk mosható, újrahasznosítható termékek és például itthon előállított mosószerek használatára, sokkal kevesebbszer járunk vásárolni. Így elkerülhetőek számunkra az éppen akciós, ugyanakkor teljességgel feleslegesen kosárba helyezett áruk is.
Mindenképpen kijelenthetem, megtérül így az újrahasznosítható termékekbe fektetett pénz.
• Rám még sok helyen kérdőn néznek, hogy a saját poharamba kérem a kávét, újraszalvétába csomagolom a szendvicsem, kulacsot hordok magammal ahelyett, hogy lépten-nyomon palackozott vizet vennék… Ti hogy látjátok ezt? Használják az emberek az „újra-termékeket”? Milyen fogadtatásról számolnak be?
• Én csak a saját lakóhelyemről tudok nyilatkozni, arról, amit ott látok, tapasztalok. Nálunk kimondottan csomagolásmentes bolt nincs. Van viszont egy nagyon jó piac, ahol elég sok mindent be lehet szerezni saját csomagolásba.
A városunkban azért az már elég gyakori, hogy saját táskát visznek az emberek vásárláshoz. Azonban azt sajnos már nagyon ritkán látom, hogy hozott zsákokba vennék a zöldséget, gyümölcsöt. Még a piacon is tépik le a zacskókat, táskákat.
Viszont az árusok nagyon szoktak örülni a textilzsákoknak, habár sokszor visszakérdeznek: de biztos?
Az üzletekben még sose volt probléma, hogy saját zsákba vásároltam péksütit, zöldséget. Nyomtatok ugyanúgy matricát, ahol szükséges, ráragasztom a zsákra, a pénztárnál pedig kinyitom a száját, így látszik, mit is rejt. Minden rendben volt eddig, ami azért jó, támogató hatású.
• Térjünk rá az újraszalvétára!
• A szendvicscsomagolásnál – ha van ilyen, mert saját szendvicset is ritkán látok – eddig egyetlen egy embernél láttam újraszalvétát. A kulacshasználat az már picit gyakoribb, de még mindig sokan palackos vizet vesznek, mert nem ízlik nekik az elérhető csapvíz.
• Mi volna a konklúziód?
• Általánosságban, a saját tapasztalatok, a közösségi média és a webáruházas vásárlások alapján én azt tudom mondani, ugyan ma még kevesen használják a saját csomagolóanyagokat, viszont szerintem egyre többen nyitottak rá, próbálkoznak.
Elképzelhető, hogy sokan az általad is említett fogadtatástól tartanak. Én azt szoktam javasolni az embereknek, hogy bátran használják a zsákokat, s mutassanak példát ezzel.
• Volt egyébként olyan precedens, mikor nem engedték a boltban a saját zsákodat használni?
• Olyan soha. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy savanyúságot nem kaptam saját edénybe. De ez betudható annak, hogy az élelmiszert árusító helyeknek nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Folyamatosan ellenőrzik is őket.
Az eladó azt mondta, hogy nekik sajnos nincs olyanra engedélyük, hogy a vásárló által vitt csomagolóanyagba rakják az élelmiszert, s ezért nem szeretné, ha ebből bármilyen hatósági probléma adódna. Én ezt meg is értettem. Nyilván senki nem akarná, hogy bármelyik üzlet bírságot kapjon azért, mert olyan formában adta ki a terméket, amire neki nincs engedélye.
Számomra ez az eset egyébként egy dolgot eredményezett: megtanultam savanyú káposztát készíteni. Azért nem volt ez teljesen újdonság, mert annak idején nagymamám is készített, illetve apukám is szokott. Ők mindig hordóban érlelték a savanyúságot, ami akár több 10 kilónyi káposztát is jelentett. Nekem ennyire nem volt szükségem. De megtanultam, hogy néhány literes üvegekben hogy lehet egyszerűen savanyú káposztát készíteni. Mindenkinek bátran ajánlom, hisz csak egy üveg kell hozzá, néhány fűszer, meg a káposzta. És türelem…
• Olvastam már korábban az ECOSIA-böngészőről (https://www.ecosia.org/), de az oldalatokon is áll róla egy leírás. Elmondanád mitől zöld ez a kereső?
• Az ECOSIA, ami egyébként olyan, mint a Google, 2 okból is „zöld” böngészőprogram. Egyrészt hatalmas napelemparkot építettek ki, mely fedezi a társaság elektromos igényét, másrészt a nyereséget faültetésre használják gazdasági vagy természetvédelmi szempontból kiemelten szükséges területeken.
Így például haszonnövényeknek számító fákat ültetnek szegénységben élő országokban, megélhetést biztosítva ezzel a helyi lakosoknak; vagy őshonos fákat ültetnek vissza a kiirtott esőerdőkbe.
Nem az Ecosia amúgy az egyetlen „zöld” keresőprogram. Például ott van az Ecosearch.org vagy a Goodsearch.com, melyek szintén társadalmi, környezetvédelmi problémákra fordítanak a bevételből.
Azért az Ecosia került nálunk bemutatásra, mert nagyon szeretjük és sokra tartjuk a fákat (a logónk is innen ered), így ennek a vállalatnak a környezetvédő munkáját éreztük leginkább magunkénak, illetve maga a böngésző is tetszik.
• Lehet-e tudni, kik vannak a Zöld szokások mögött?
• A Zöld Szokásokat én alapítottam 2019 nyarán, a vele kapcsolatos munka jelentős részét a mai napig én csinálom. A húgom és a párom azok, akik még részt vesznek benne, posztok és témák tervezésében, az elkészült anyagok átolvasásában, javításában, fotók készítésében.
• Mondanál magadról egy pár szót?
• Biológusként végeztem, ebben is dolgozom, így napi szinten találkozom különböző környezeti, egészségügyi problémákkal, illetve az ezekre irányuló megoldási kísérletekkel, amikről talán sokan nem is tudnak.
Sajnos azt is az első sorból látom, hogy pont azok, akiknek a leginkább szem előtt kellene tartaniuk a környezet védelmét, nem teszik azt…
• Engem a zöldebb élet felé évekkel ezelőtt Rachel Carson szavai ösztönöztek. Néma tavasz című művében ilyen és ehhez hasonló alapfeltevésekkel találkozhatunk: „Az emberi lények nem a természet urai, hanem csupán részei annak; a részek fennmaradásához pedig az egésznek kell épnek és egészségesnek maradnia.” Az írónő mellett elém került már az élővilág másik elkötelezett védelmezőjének, Jane Goodall-nek az írása is. Szeretem ezeket a könyveket. Az ember szemébe vágják az igazságot. Kendőzetlenül, keményen… Ti szoktatok-e ebben a témában olvasni? Vagy bármilyen más témában… Van időtök rá? Szerettek olvasni?
• Szeretünk mindhárman olvasni, sajnos az időhiány azonban érződik ilyen téren. Én gyerekkorom óta olvasok. Kezdtem a mesékkel, az ifjúsági irodalommal, aztán ahogy nőttem, úgy változott az ízlésem az olvasnivalók terén is. Kedvelem a klasszikus irodalmat, a verseket, de szívesen olvasok fantasy-t is és természetesen a „szakmai” könyveket is.
Ha az írók közül ki kellene emelnem valakit, mindenképp Jane Austent mondanám. Szeretem a regényeit, legfőképp a Büszkeség és balítéletet. Sokszor újraolvastam már, és láttam a filmadaptációkat is nem egyszer.
