Na, nem a szó szoros értelmében… E mondatot is a nemrégiben már említett Edith Eva Eger-könyvben, A döntésben olvastam, s azon túl, amit a Holokauszt-túlélő mondani kívánt vele, ezer gondolatot indított meg az elmémben.

Amúgy is azon tűnődöm már hetek óta a műanyagmentes hónap kapcsán, hogy vajon másképp állnak-e a hulladékcsökkentéshez, a fenntarthatóbb életmód bevezetéséhez a különböző generációk. Több minden eszembe is jutott, de szerencsére, sokra ezek közül rácáfolt az élet. Íme néhány példa:

Hibás következtetés no.1.: A fiatalabbak már olyan fokú kényelembe születtek bele, amit nehezen engednek el. –Biztos, hogy sok esetben így van, de a TEBE mentorprogramjában való részvételem során „találkoztam” olyan tizenévesekkel, akik már most igyekeznek kialakítani és tudatossá tenni az életmódjukat, hogy mire önálló életet kezdenek, már megalapozott, begyakorolt szokásokkal rendelkezzenek.

Hibás következtetés no.2.: Az idősebb generáció ragaszkodik ahhoz, amit és ahogy hosszú évtizedek óta tesz. – De aztán megosztottam Anyukámmal, hogy én mit mivel váltottam ki, s ő minderre úgy reagált, hogy hozzám hasonlóan megváltoztatta a mosogatási, mosási és még a vásárlási szokásait is.

S történt még valami említésre méltó egy üzletben, ami visszaadta az emberekbe vetett hitemet. Azon tűnődtünk, hogyan oldjuk meg az öblítést, miután a csomagolásmentes boltban éppen nem kaptunk ecetet. Én mondtam a férjemnek, hogy semmi gond, mert javasoltak egy tökéletes megoldást citromsav felhasználásával. Erre egy ismeretlen hölgy, aki fültanúja volt a beszélgetésnek, megkérdezte, hogy azt mégis hogy kell elképzelni, mert ő éppen öblítőért jött a boltba. Elmondtam neki a részleteket, s a hölgy csak annyit mondott, mindig tanul az ember valamit, s végül öblítő nélkül, citromsavval távozott a boltból.  

Közel sem arról van szó tehát, hogy az idősebbeknek újra kellene tanulniuk élni ezen a bolygón. Hiszen ők azok, akik egyébként már korábban is takarékosan és tudatosan vásároltak, mert ezt látták otthon, ezt vitték tovább. Amit tudtak, megtermeltek maguknak, boltba csak adott napokon jártak. Húst talán hetente kétszer fogyasztottak. Semmi nem veszett kárba, étel nem került a szemétbe. Persze az újításokkal idővel megismerkedtek ők is, de ugyanilyen gyorsan képesek visszatérni a természeteshez, a környezetre ártalmatlanhoz.

Be kell hát ismernem, hogy egyáltalán nem életkor függvénye a környezettudatosság. Sokkal inkább beállítottság és érzékenység kérdése.

Számomra egyszerű volt a döntés és az átállás. Tudom a tapasztalataim és a hozzám eljutott információ útján, hogy nincs is igazán választás. Az emberiség oly sok nagy vívmány és eredmény mellett elért még valamit, ami miatt nemhogy büszke nem lehet, hanem konkrétan szégyenkeznie kell: tönkretette az otthonát. A sajátját, azét, aki itt élt, itt szeretett s itt halt meg. És azét is, aki még meg sem született. Állatokét, növényekét. Mindenkiét.

A végén mindig ugyanarra jutok, minden csak döntés kérdése. S itt kapcsolódik újra az említett könyv és a rész, mikor Edith az éhezéstől elgyötörve számba veszi a lehetőségeit. Választhatja azt az utat és azt a megoldást, ami minden erkölcsi meggyőződésével szembe megy, de talán az adott helyzetben könnyebbnek, elérhetőbbnek tűnik, és persze dönthet a nehezebb, az ismeretlen mellett, újabb kemény kihívás elé állítva magát. De végül arra az elhatározásra jut, hogy füvet fog enni. „Ezt a fűszálat fogom választani, nem pedig amazt. Elfoglalom a tudatom a döntéssel. Ezt jelenti a döntés. Enni vagy nem enni. Füvet enni vagy tetemet enni. Az egyik vagy a másik fűszálat enni.”

Megrázó sorok egy mégis egyenes és kivehető konklúzióval. El kell jutni a döntésig, azt követően pedig a cselekvésig. Átgondoltan, lépésenként. Még a legkilátástalanabb helyzetben is. Vagy főként abban…

Végezetül Jane Goodallt idézném még, aki szerint akkor lesz rendben a Föld, amikor minden nap a Föld napja lesz… A július már szinte véget is ért. De a műanyagmentességre törekvés továbbra sem maradhat abba. Legyen az év minden napja a Föld napja, és legyen minden egyes nap a műanyagmentesség, a hulladékcsökkentés, a környezetvédelem napja is. Ne szemeteljünk, ne szennyezzünk s ne pazaroljunk, mert eljöhet az idő, mikor az, ami természetes, holnap már nem áll rendelkezésünkre.

El kell foglalnunk a tudatunkat a döntéssel. Tenni vagy nem tenni. Építeni vagy pusztítani…