„Megtanultam, hogy kell a hozzám dobott kövekből erényt kovácsolni...” – Naár Csilla a következő beszélgetőpartnerem

Szeretem a magyar alkotók által megálmodott és a saját kezükkel kivitelezett dolgokat. Történetük van. A történetekért pedig, mint az már sokak számára kiderült, egyenesen rajongok.

Ezenkívül hiszem, hogy egymást segítve és felemelve tovább juthatunk, mint értelmetlen s az esetek többségében lélekölő versengéssel. Főleg a nőtársadalomnak van szüksége ilyen szintű támogatásra. Számomra ezt jelenti többek között az #együttnő címke, ami a napokban jelent meg az Instagram világában.

• S Te, Csilla? Milyen formában kötődsz ehhez a címkéhez?

• A tavalyi év februárjában egy női kézműves alkotótársam a saját facebook-oldalamon vádolt meg, kért számon. Az oka erre mindössze az volt, hogy (elmondása szerint) egy általa is használt technikát másoltam. Ez a technika egy sokak által régóta használt tudás, amit én még Édesanyámtól tanultam meg.

Sajnos emiatt az egész miatt a tavalyi évemet „bezártságban” éltem, nem voltam nyitott más készítők felé. Féltem, hogy vajon mikor és mivel kötnek megint belém. Nagyon rossz érzés volt így élni. Ez év januárjában aztán, amikor egy kedves készítő érdeklődött, tanácsot kért tőlem, és én megint csípőből kitértem inkább a válasz elől, elgondolkodtam: ha így folytatom tovább, ugyanolyan leszek... ez nem én vagyok!

Ekkor döntöttem el, hogy nem adom tovább ezt a negatív érzést. Hiszek a karmában, hogy amit adok, azt is kapom. Minden nap „képzem és edzem” magam arra, hogy ismét nyitott legyek.

Hát ezeken járt éppen az eszem, amikor egy nap (székemben hátradőlve) jött egy ötlet, hogy kitalálhatnék valamit az Instagramra, aminek segítségével mi vállalkozók tudunk egymásra nőként és akár anyaként is figyelni. Elsősorban nőként, mert sok olyan remek vállalkozó is van közöttünk, aki még nem anyuka.

Ennek módjára szerettem volna kitalálni valamit. Hogy ezek a nők mind érezhessék azt, hogy siker jut mindenkinek, s egymást támogatva előrébb juthatunk, mint ha folyamatosan versenyt futnánk. Végül létrehoztam egy sablont, ami alapján vállalkozó nők meghívhatják egymást a kihívásba, aminek elindítása előtt egyeztettem @babymountain.himalaya Évával és @hooplasewing Orsival, hogy lennének-e ebben partnereim. Mindketten rendkívül kedvesen reagáltak, és teljes mellszélességgel támogattak.

• Milyen kapcsolatban vagy Évával és Orsival?

• Nekem ők a példaképeim. Tetszik a kommunikációjuk, a stílusuk s a miliője annak, amit maguk köré felépítettek és amit a márkájukkal képviselnek.

Mikor felhívtam őket az ötletemmel, rögtön tudtak azonosulni vele. Mindannyian éreztük, de végül Évi öntötte szavakba, hogy innentől kezdve – e kihívás által is – egy láthatatlan szál köt minket össze. Számomra ez olyan sokat jelentett, hogy úgy éreztem, nekem már akkor is megérte belevágni, ha csak őket kettejüket nyertem meg magam mellé vagy magamnak.

• Mit jelképez pontosan a választott címke?

• Orsival beszélgettünk arról, hogy valamilyen kulcsszóval, egy hashtaggel kéne jellemezni ezt az egészet. Szinte bármiféle gondolkodás nélkül jött az „együttnő”-kifejezés. Mondtam is Orsinak, hogy ez annyira jó ötlet, olyan gyorsan jött, hogy még az sem biztos, hogy tényleg az én ötletem. Talán olvastam valahol, és megragadt bennem.

Így végigböngésztem az Instagramot, a Google-t, beírtam én mindenhová ezt a kifejezést, hogy tudjam, használta-e már valaki, szerepel-e ez már valahol. Nem szerettem volna más kampányába vagy ötletébe belemászni. Nagy-nagy örömmel láttam aztán, hogy ezt senki nem használja még.

Az #együttnő-hashtag egyébként két dologra utal: először is, hogy együtt nőként, aztán meg, hogy együtt növünk. Vagyis segítjük egymást a növekedéshez. Szóval annyira klasszul leírja, amiről szól ez az egész, hogy utólag azt gondolom, isteni szikraként bukkant fel a semmiből és jött a számra. Hiszen nem hogy napokat, de még perceket sem kellett gondolkodnom rajta.

Így indult útnak febuár elején ez a kis kampány. Nem biztos, hogy lesz nagy visszhangja. Fogalmam sincs, meddig fog terjedni. Nem tudom, hogy az emberek részt vesznek-e majd benne. Egy azonban biztos: én szeretem, a magaménak érzem, és ahogy említettem az előbb is, már nyertem vele. Személy szerint Orsit és Évit, akikkel, ha majd találkozunk egy vásáron, biztos vagyok abban, hogy megöleljük egymást, majd egy jót kávézunk, teázunk. Illetve azt is tudom, hogy ha bármi kérdésem lesz, hozzájuk fordulhatok bizalommal, és természetesen ők is hozzám.

• Mit jelent számodra hazai alkotónak lenni?

• Ez egy csodás dolog. Elsősorban minőségi és szép árut jelent. Akit csak ismerek, mindenki minőségi alapanyagokból, tiszta szívvel és szeretettel alkot igényes és látványos termékeket. Mindemellett – ahogy írtam is a posztom alatt, ahol kiraktam a flatlay-képet az „együttnő”-kampányhoz – azt érzem, hogy nagy felelősség is. Azt szeretném, hogy aki engem keres meg, az pozitívan élje meg azt, hogy hazai alkotótól vásárol, és azután is bátran forduljon más magyar készítőkhöz.

• Milyennek képzelsz egy hiteles vállalkozói társadalmat?

• Az elsődleges és legfontosabb az lenne, hogy ne rivalizáljunk, ne gonoszkodjunk egymással, hanem építsük és segítsük egymást minden tekintetben! Ne használjuk ki a másikat! Ezenkívül én például igyekszem olyan embereket magam köré gyűjteni, akik hozzám hasonló nézeteket vallanak.

• Főleg gyermekekre, babákra szabott termékeid vannak. Mi mindent készítesz?

• Pelenkázó és hagyományos használatra való neszesszert, babafészket, cumiláncokat, rágókákat... Elsődlegesen ezekkel a termékekkel kezdtem, de a gyermekek mellett nagyon nagy szívügyem a zerowaste-szemlélet. Több, mint 2 éve készítek erre szolgáló dolgokat. Pl.: konyhai törlőt, kenyereszsákot, bevásárlószütyőket, sminklemosó-korongokat. Aztán akad még valami, ami alátámasztja az általam képviselt zerowaste-vonalat. Minden termékemen található egy címke, ami a szokásos mosási útmutatót és a márkajelzést tartalmazza. És ez a címke úgynevezett magpapírból készül @egigerofagrafika Viki jóvoltából. Ez az ő találmánya, ami valójában egy csoda. Papírokat áztat be vízbe és hasznosít újra, majd magokkal szórja be őket. Tehát a címkéket el lehet ültetni, s ezekből bazsalikom, kakukkfű, citromfű és százszorszép nő. A vásárlóim nagyon szeretik ezt az újdonságot, én pedig úgy gondolom, hogy páratlan, amit Viki képvisel, s valójában minden, amit csak készít.

• Honnan jött egyébként a varrás szeretete?

• Édesanyám varrónő. Gyerekkoromban nagyon sok ruhát készített nekünk. Én pedig mindig a varrógép mellett ültem, s néztem őt. De sose tanultam meg varrni, és nem is igazán vágytam rá. Míg terhes nem lettem első kisfiammal. Mentőtiszt vagyok, s mivel ez veszélyeztetett szakmának számít, így nem járhattam dolgozni. Rengeteg időm szabadult fel, ezért úgy gondoltam, varrok a kisfiamnak egy rácsvédőt, pelenkázó neszesszert, meg egyéb apróságokat. Ezt annyira élveztem, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne ültem volna le a varrógépem mellé. Megajándékoztam az összes barátnőmet, az összes rokonomat mindenféle általam varrt – akkor még szépnek nem mondható – dologgal. Végül 2017 novemberében életre kelt a Csillagom.

Egy nagy álom beteljesülése volt ez. Hinni sem mertem korábban, hogy idáig eljutok, és hogy a hobbim egy tökéletesen életképes vállalkozássá növi ki magát. Azt mindig is sejtettem, hogy megmarad a varrás az életemben, de azelőtt nem gondoltam volna, hogy ekkora részét teszi majd ki.

• Hosszú ideig csak a termékeidről lehetett képeket látni, aztán jött egy kedves bemutatkozás...

• Kicsit – mi is a legjobb szó rá – önbizalomhiányosnak gondolom magamat. Bár azt mondják az emberek, hogy ez kívülről nem így látszik. Tény, hogy én nem szeretem mutogatni magam, mint ahogy nagy nyilvánosság előtt sem szeretek beszélni. De elhatároztam, hogy muszáj lépnem egyet előre. Az emberek kíváncsiak arra, hogy ki van egy-egy márka mögött, mint ahogy én is az vagyok. Mindig nagy-nagy örömmel nézem, mikor bemutatkozik valaki, és az arcát adja ahhoz, amit csinál.

A másik célom pedig az volt, hogy amikor majd újra lesz vásár – én ugyan eddig nem voltam egyen sem – akkor ott már tudják az arcomat párosítani a márkámhoz. Hogy igen..., ez itt a Naár Csilla, a Csillagom Csilla... Összességében ez volt a szándékom a megjelenéssel.

• Hogyhogy még nem vásároztál soha?

• Nem sikerült még akkora készletet felhalmoznom, hogy el tudjak menni egyre. Egyedi igények alapján dolgozom, és hónapról hónapra úgy tele vagyok megrendelésekkel, hogy a szabadidőm – amíg a gyermekeim alszanak – nem tette lehetővé, hogy készletet raktározzak. Persze ezért nagyon hálás vagyok, de tényleg hiányzik a bakancslistámról, hogy eljuthassak egy vásárra.

• Engem nagyon érdekelne, ki most Naár Csilla? Na és ki szeretne lenni?

• Egy kétgyermekes feleség, aki mentőtiszti végzettséggel rendelkezik. A hivatásom egyébként a másik szerelmem.

Aztán imádom az anyagokat, a színeket összeválogatni. Szeretek emberekkel beszélni. Jól esik, amikor kíváncsiak a véleményemre, hogy például én milyen anyagot milyennel párosítanék. Szeretem azt a fajta pörgést, hogy mindig meg kell tanulnom új dolgokat. A marketingről, az anyagbeszerzésről, a beárazásról, a boltokba kerülésről...

S hogy ki szeretne lenni Naár Csilla? Egy boldog ember, akinek van egy márkája. S elhinni azt, hogy ez jó, és ez elég. Ennyi szeretnék én lenni... boldog... a családommal együtt...

• Könyvmoly létemből kiindulva nagyon érdekel, szoktál-e olvasni? Milyen témájú könyveket szeretsz?

• Nagyon szeretek olvasni. Most kevés lehetőségem adódik erre, mivel minden szabadidőmet a varrásnak szentelem. De a gyermekeim előtt nagyon sokat olvastam. Amikor ők megszülettek, akkor pedig róluk, a gyermekpszichológiáról, a nevelésről, hogy nekik és velük milyen könyveket érdemes olvasni.

Egyébként velük minden este olvasunk. Nagyon fontos számunkra a férjemmel, hogy a szintüknek megfelelő könyvekkel zárjuk a napot. Rengeteg kötetet vásárolunk a gyerekeknek. Szeretjük együtt felfedezni, elolvasni őket. Remélem, ők is nagy könyvfalók lesznek.

Szöveggondozás: @double.check.now