Ahol a múlt és jelen összeér…

Laczkó Ilona Adél szavait olvasni enyhülés a léleknek. Szóljanak egy sorsszerű élethelyzetről (Újratalálkozás az Adriánál) vagy helyezzék a világháborút a történet fókuszpontjába. Ezúttal Schmidt-Czetli Ágival és Tapodi Brigivel a háborús témájú regényt választottuk.

P: Mindhárman arra jutottunk, hogy a Villámok Endréd felett c. könyvet mindenkinek el kéne olvasnia. Például azért, mert annyi minden derül ki benne arról, miként élték a hétköznapi emberek az életüket a második világháború alatt. Mi történt velük, hogy vészelték át a harcokkal sújtott időket... Még miért?

B: Biztosan tudom, hogy alapos kutatómunka áll a regény mögött. A történet több pontján az írónő, a már ismert történelmi eseményeken túl, addig meg nem ízlelt, ínycsiklandó csemegékkel örvendezteti meg az olvasót. Az elrejtett, apró részletek, múltbéli finomságok plusz hozadékai a cselekménynek. Emellett élvezet volt olvasni a szemléletes tájleírásokat, azonosulni a szépen kidolgozott, hétköznapi karakterekkel, akikkel hol humoros, hol megrendítő szituációkba keveredve barangolhatjuk be a Balaton jól ismert helyszíneit. De legfőképpen a balatonendrédi vert csipke miatt, amely összeköt embereket, korszakokat. Az endrédi csipke ugyanolyan aprólékos, finoman megmunkált, ügyes kézzel készített különleges alkotás, mint maga a regény. S olyan szép, mint az írónő lelke.

Á: Ahogy Brigi is mondja, a Balaton olyan ikonikus helye Magyarországnak, amit mindenki ismer, így hát a történet helyszíneit bejárni, megismerni a II. világháború szűrőjén át, varázslatos utazás a múltba. Mindezek mellett ráadásul a szerző olyan pontosan és érzékenyen tud írni az embereket meghatározó érzelmekről, ahogy kevesen. Legyen szó szerelemről, barátságról, vagy éppen sötét gyűlöletről, minden érzést át tud adni az olvasóknak. 

P: És szükségünk is van arra, hogy megismerjük ezeket az érzéseket, nem igaz? A sok jó mellett az átkosnak tartott elengedést, a barátság mellett az ismeretlen eredetű, mély gyűlöletet is...Mit gondoltok, milyen szerepe van a különböző érzéseknek egy regényben, főleg egy háborús történetűben?

B: Számomra egyébként is elengedhetetlenek az érzések, az érzelmek egy regényben.  Nemcsak a lelki beállítottságom miatt tartom fontosnak, hanem azért is, mert ezek bemutatásával ismerhetjük meg a szereplők jellemét, cselekedeteik mozgatórugóit, döntéseik miértjét. Háborúban, nehéz élethelyzetekben sokszor megváltoznak az emberek. Olyan érzések, viselkedési formák jelennek meg, amelyeket korábban talán elképzelni sem tudtak. Egyeseknél félelem, kétségbeesés, a józan ész elvesztése, sokkos állapotok. Másoknál épp az ellenkezője történik. Szilárdan, elveikhez hűen kitartanak társaik, barátaik, bajtársaik mellett. 

A nehéz idők mindig formáljak a személyiséget. Így vagy úgy, de tanítanak. A múlt megismerése segíti az elfogadást, az emberi magatartás, az egyéni döntések hátterének megértését. 

P: S Te, Ági… mit gondolsz erről?

Á: Érzések nélkül nem létezünk, hozzánk tartoznak, pillanatnyi állapotunk, döntéseink kiindulópontjai. Ha egy szerző jól tudja átadni a szereplők érzelmeit, az olvasó sokkal jobban bele tud helyezkedni az adott karakter helyzetébe, könnyebben válik részesévé a történetnek, s ezáltal maradandóbb élményt nyújt neki az olvasás. Képes átélni az olvasottakat. És egy regény, novella végén ezek adják majd az igazi hű-ha élményt. 

P: Mi az, ami miatt még kiemelnétek ezt a regényt? 

Á: A múlt és a jelen darabkáinak összeillesztése, a felmenőinktől kapott szellemi örökség rendkívül kedvelt téma. A két idősíkon játszódó történetben a szerző mértani pontossággal teszi helyre az élet puzzle darabkáit. Azokat a darabokat, melyek meghatározzák a múltat, alapkövet adnak a jövőnek, s összekapcsolják a múltat a jelennel. 

B: Szép szavakkal tanítja az olvasót. A leányt, az anyát, az asszonyt, az embert, a barátot. Abban a reményben, hogy lesz, aki továbbadja gyermekének, unokájának a hazai tájak felfedezésének örömét, történelmünk emberi oldalának igazabb megismerését, megmenti a régi értékekből azt, ami még menthető. 

De legfőképpen elér a szívig, ez ennek a történetnek a csodája. 

P: Brigi már említette a csipkét, most előkerült az örökség fogalma is. Milyen szép hagyomány lehetett az, mikor anyáról lányra szállt a csipkeverés tudománya. A különböző mintákkal, az eszközökkel, a kéz mozdulataival. Miért fontos, hogy Ilona ennek a tradíciónak is emléket állít a könyvében?

Á.: Mert a hagyomány összeköti az embereket. Azokat, akik ismerik és azokat, akik tisztelik. A csipke készítése időigényes feladat, és ahogy Ilona írta is a regényben, nem volt mindig és mindenki számára elérhető az alapanyag hozzá. Éppen ezért különleges és egyedi. A készítőik sok év múlva is megismerik a saját munkájukat, és ha belegondolunk, hogy a tudás átadása közben mennyi mindent taníthattak még az anyák lányaiknak, még jobban felértékelődik az a minőségi együtt töltött idő, ami ezekben a gyönyörű munkákban visszaköszön.

P: Brigi? Te is kötődsz a történettel rendelkező tárgyakhoz, ha jól sejtem, ezúttal sem véletlen, hogy szóba hoztál az imént egy ilyet.

B: Egyáltalán nem. Egy csipkeszegélyes zsebkendő egybefűz szerelmespárokat, összetart nemzedékeket. Tehát, ahogy ti is említettétek a tradíció miatt fontos. Hozzánk tartozik, ahogy mi is hozzá tartozunk. Amikor kézbe veszünk egy csipkét, akkor abban benne van nagyanyánk, dédanyánk keze munkája, egy egész életnyi tapasztalása, türelme. Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, ezért féltve óvjuk, vigyázzuk. Számomra óriási öröm volt olvasni Ilona könyvében a balatonendrédi vert csipkéről, amelynek több mint száz éves hagyományát az ott élők a mai napig őrzik. Később tudtam meg, hogy a helyi iskolában a tanterv részévé vált. Szerintem ez fantasztikus!

P: A szerző több mindent sajátságos nézőpontból közelít meg. Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy mind a Villámok Endréd felett, mind pedig az Újratalálkozás az Adriánál grafikákat is tartalmaz, melyek egy jelenetet, egy helyszínt ábrázolnak. Milyen hatással vannak ezek az olvasóra?

Á: Segítenek egy-egy helyszín vagy pillanat pontosabb bemutatásában, de teret is adnak a képzeletnek, hiszen nem színesek, így csupán támpontok. Ezzel az olvasóé a marad a képzelet élménye. 

B: Plusz többletet adnak a históriához, segítik a történet képi világának megjelenítését. Ráadásul a beszédes grafikák küllemében is feldobják a könyvet. Azt is mondhatnám, hogy talán időről-időre megállítják az olvasás egyenes ívét, de nem negatív értelemben. Időt kérnek az olvasótól, hogy igenis álljon meg, dolgozza fel az olvasottakat, és merengjen el a történeten. 

P: Ha csupán egyetlen dolgot emelhetnék ki, azt mondanám, megvilágította számomra a regény az emberi összetartozás mérhetetlen erejét. Nektek mit adott?

Á.: Ez nagyon nehéz kérdés! Ha csak egyetlen dolgot emelhetek ki, akkor a tradíció, a múlt szépsége és ereje, ami összeköti az embereket. 

B: Én egy sokatmondó részletet említenék a Villámok Endréd felett c. családregényből. 

 – Nem szoktam elkésni.

– Ahogy én sem.

– Mintha csak tegnap lett volna, hogy elváltunk.

– Tegnap volt...

– Hogy elszaladt ez az egy nap! 

(...)

– Egy örökké tartó szempillantás volt.

– Nagyon hiányoztál...

– Veled voltam mindig...

Velem, 2004. júliusa

P: Szerintem jócskán maradt még említenivaló, szóval rajta…

Á.: Számomra az is fontos mondandója Ilona regényének, hogy bár a háború nem a szükséges része az életnek, sőt..., azért ebben a nehéz helyzetben is megtalálja útját a jó, az, amire sok-sok év után is jó szívvel emlékeznek, amitől igazán emberek lesznek az emberek. „békében a háború mindig annak látszik, és az idő is hajlamos tompítani a borzalmakat, meg az emberek is szívesebben emlékeznek a szebb pillanatokra.”

B: Én még azt mesélném el, hogy több szempontból is különleges kapcsolat fűz Ilona regényéhez. A Könyvmolyok szerint a világ fészbuk-oldalán nyerte meg a kislányom Az ellopott ötösök c. írását e-book formájában. Könnyen, gyorsan befogadtuk a gyerekeknek szóló tanulságos, fantáziadús történetet. Nem is volt kérdéses, hogy szeretnék elmerülni Ilona felnőtteknek írt regényeiben is. S ahogy oldalról oldalra haladtam, meglepve állapítottam meg, hogy a Villámok Endréd felett több ponton hasonlít A hajtű regényemhez. Nagyjából egy időben íródhattak, úgy, hogy mi nem is tudtunk egymásról.

Párhuzamok: Balaton, II. világháború, történelem, nyomozás, hagyományok, múltbéli döntések, amelyek kihatnak a jelenre.

Olvasás közben mégis teljesen más hangulatban lebegtem, hisz Ilona saját személyiségét, írói stílusát csillogtatta meg ebben a lélekmelengető, élettapasztalatokkal teli regényben. Szépen felépített, lassan kibontakozó, mégis izgalmas cselekményívű történet… 

Á: … amiben a múlt mesél nekünk, ha értő fülekre, szemekre talál. Legyen az egy régi zsebkendő, ami sok ember életének volt meghatározó része: azé, aki készítette, azé, aki adta, azé, aki megtartotta, a fiataloké, akik meg akarták ismerni a történetét, s mindazoké, akik részesei voltak ezeknek az emberi sorsoknak. Ugye, milyen végeláthatatlan, szerteágazó és sokszínű a múltunk? Ne hagyjuk hát elfeledni és legyünk hálásak, amíg olyan mesélők vannak köztünk, akiknek a történeteit hallgatva mi is többek, a régmúlt idők részesei leszünk. 

P: Igaz megállapítottuk az elején, hogy mindenkinek el kéne olvasnia ezt a könyvet, de mégis ki az, akinek kiemelten ajánlanátok? Kit tud gazdagítani a Villámok Endréd felett?

B: Ajánlom mindenkinek, aki szereti az igényesen, olvasmányosan megírt, történelmi hátterű, emberi érzésekkel átszőtt családregényeket. 

Á.: Bárkinek szívesen ajánlom, aki szereti a regényekbe bújtatott történelmet, aki olyan regényt szeretne olvasni, amiben a 2. világháború nem szétszakította az embereket, hanem összekötötte.

P: Tudom, hogy Ti is „gyűjtögetők” vagytok, akárcsak én. Akad gondolat, idézet, amit szívesen megosztanátok?

Á: Mindketten említettünk már idézetet a könyvből, mik nagyon megragadtak bennünket, de van még egy gondolat, ami sokszor, sok más helyzetben is igaz, de itt különösen: „...az ellenség is ember, neki is vannak szülei, gyermekei, akik hazavárják.”

B: Ó, de jó, hogy Ági ezt a mondatot emelte ki! Magam is megjelöltem. Igencsak emberséges. 

Részemről kettőt is választottam. Az elsőt azért, mert fontosnak tartom, hogy aki teheti, meghallgassa nagyszülei, dédszülei elbeszéléseit, hogy azután továbbadhassa az utókornak. Az utolsó percekben vagyunk... A másodikat pedig azért, mert felnyitja a szemünket: csak az itt és a most van, tehát élj...

 „Mindig szerettem a történelmet. Igaz, a háborúkat nem kedveltem, de ez nem jelenti azt, hogy ne érdekelnének. A nagyapám is sokat mesélt gyerekkoromban a harcokról, és a velük történtekről, de olyan hihetetlen és kalandos elbeszéléseknek tűntek. Békében a háború mindig annak látszik, és az idő is hajlamos tompítani a borzalmakat, meg az emberek is szívesebben emlékeznek a szebb pillanatokra.”

 „Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj! A dalai láma azért nagyon tud valamit, igaz?”

(A fotók Schmidt-Czetli Ági keze munkáját dicsérik.)