„Saasuji egyszer azt mondta nekem, hogy háromféle karma létezik: az, amelyik az előző életeink során gyűlt össze; az, amelyiket ebben az életünkben hozunk létre; és az, amelyiket majd a következő életeink során kell megtörnünk.”
Ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik… Az élet maga nem más, mint bizonyos szakaszok ciklikus körforgása. E ciklusok áramlanak, s közben változásokat hoznak. Segítséget nyújtanak, vagy akadályokat gördítenek elénk. És az esetek nagy számában, álruhában járnak. Ami átoknak tűnik, a legnagyobb áldássá válhat, amit pedig egy álom beteljesülésének hiszünk, valójában csak egy tévút vége, ami új irányba fordít.
Ezekkel az elemekkel él és alkot Alka Joshi, akárcsak a karaktere Lakshmi a hennafestékkel. Aprólékosan, részletről részletre, míg végül kirajzolódik a felfestett kép, melynek magasztos célja van.
S miközben a végkifejletre, az elkészült műre várunk, megismerhetjük Dzsaipur rózsaszín városát, bepillantást nyerünk az Indiai kasztrendszerbe, a nők helyzetébe, ami sok esetben eleve elrendeltetett a szüleik és a társadalom által, a kivételekre, akik önálló életet építenek, álmokba és vágyakba, a hiedelmek kusza rendszerébe, s még az indiai gasztronómia világába is…
A nők helyzetéről beszélni meglehetősen ingoványos terep. Különösképpen, ha indiai nőről beszélünk. Olyanról, akiről előbb feltételezik kívülállók, hogy egy befolyásos férfi kitartottja, mint hogy felmerüljön bennük, hogy önálló erőből, kemény munkával, valamint kiadásokat és bevételeket tartalmazó pénzügyi nyilvántartás vezetésével éri el céljait.
S ha a nők helyzetéről beszélni ingoványos, a magzatelhajtásról írni egyenesen veszélyes. Főleg akkor, ha a szerző szembeállítja egymással a gazdagot a szegénnyel, fiatalt az időssel, illetve azt, aki a házasságából kibújva felelőtlen életet él azzal, aki reménytelenül vágyik arra, hogy végre megfoganjon.
Komoly erkölcsi kérdéseken keresztül vezet hát az útja a hennaművésznek és húgának, Radhanak, Maliknak, az előkelő Singh családnak, dr. Kumarnak, a felvilágosult Kantanak és a többi szereplőnek… Olvassátok el, s ismerjétek meg Alka Joshi rejtélyes világát!
“Saasuji once told me there were three kinds of karma: the accumulated karma from all our past lives; the karma we created in this life; and the karma we stored to ripen in our future lives.”
One door closes, another opens… Life itself is the never-ending circle of certain stages. These cycles are flowing and bringing constant changes. They help us or they put obstacles in our path. And in most of the cases they disguise themselves. What we believe to be a curse can become the greatest blessing and what appears to be a fulfillment turns out to be a mistake steering us into the right direction. As her character, Lakshmi, is creating henna designs, so as Alka Joshi is creating a world with these elements.
Meticulously, from detail to detail… until the pattern with higher purpose takes its final shape.
And while we are waiting for the end, we can get to know the pink city of Jaipur, the caste system of India, the predetermined fate and situation of women, the exception of the few who try to build a life on their own, the dreams and desires, the intricate system of beliefs and even the world of Indian gastronomy…
Talking about the life of a woman (that of an Indian woman in particular) is a slippery slope. An Indian woman is rather thought be a keep of an influential man than acknowledged as an independent person who achieves her goals by working hard, keeping records of all her income and expenditure.
And if talking about women’s situation is a slippery slope, writing about abortion is particularly dangerous.
Especially when the author points out the obvious difference between the rich and the poor, the old and the young, the person who is cheating irresponsibly and the one craving for a baby hopelessly..
The path of the henna artist, her sister, Radha, Malik, the prominent Singh family, Dr. Kumar, the enlightened Kanta and all the other characters is leading among serious moral issues. Read it and immerse in the mysterious world of Alka Joshi…
